Ma történt

2014. január

50 éves Gerhát László zongoraművész-tanár, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar vezető karmestere. 1964. január 13-án, Gödöllőn született. 13 évesen kezdett zongorát tanulni Kelemen Józsefnénál a kecskeméti Kodály Iskolában. Gimnáziumi tanulmányait is a hírös városban folytatta, azután egy évig a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke volt. 1986-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézetében zeneiskolai zongoratanári képesítést, majd a Zeneakadémián zongoraművész-tanári diplomát szerzett. Ezt követően karmester szakon diplomázott, Lukács Ervin és Gál Tamás voltak a tanárai. 1988-ban a Magyar Rádió zeneiskolájában, később a győri Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított zongorát. 1989 óta a kecskeméti Kodály Iskola szakközépiskolai zongoratanára és korrepetitora, öt éve a zeneművészeti szakközépiskolai részért felelős szakmai oktatásvezető. A tanítás mellett két évig vezette a győri zeneművészeti szakközépiskola, valamint a győri zeneművészeti főiskola zenekarát is. 2007 nyarán Vásáry Tamás asszisztenseként a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar munkáját irányította. Rendszeresen fellép szóló és kamara koncerteken, feleségével gyakran játssza a kétzongorás és négykezes repertoárt. Számos zenei versenyen vett részt zsűritagként.

Bartók-koncert Szabadi Vilmossal
(Kecskemét, 2005. november 11.)
1996-ban újjáalakította a Kecskeméti Szimfonikus Zenekart, melynek azóta is vezető karmestere. Irányítása alatt az együttes újra Kecskemét kulturális életének állandó és meghatározó résztvevőjévé vált. Neves szólistákkal, pl. Perényi Miklós, Jandó Jenő, Zsigmondy Dénes, Matúz István, Gyenyisz Macujev dolgozott együtt. Szakmai munkájáért több elismerést is kapott. 1998-ban Bács-Kiskun Megye Művészeti Díjával, 2006-ban - Kodály Zoltán szellemi örökségének ápolásáért, a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar újjáalakításáért, a város zenei életének eredményes szolgálatáért - Kodály Zoltán-díjjal tüntették ki.

„Bár zenészcsaládba születtem - édesapám énektanár, karvezető és édesanyám is magas zenei műveltséggel rendelkező óvónő volt -, és így természetesen zongorázni is tanulgattam, a muzsikával komolyan foglalkozni mégis csak 13 évesen kezdtem. Hetedikes voltam már, amikor egy zenész családi barát unszolására szüleim elhoztak Kecskemétre a nagyon jó hírű zongora-pedagógushoz, Kelemen Józsefnéhez, aki először meghallgatott, azután elvállalta a taníttatásomat. Ettől kezdve heti rendszerességgel jártam át Jánoshalmáról, majd a Kodály Iskola tanulója lettem. Marika néni mind tanárként, mind emberként óriási hatással volt rám, az otthonról hozott «zenei fertőzést» viharos gyorsasággal megerősítette bennem. Megállíthatatlanul a zenei pálya felé sodródtam, ez lett számomra az egyedüli perspektíva.

Palotás József koncertmester köszöntése
(Kecskemét, 2010. január 1.)

A gimnázium elvégzése után egy évig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke voltam, majd előbb zeneiskolai zongoratanári képesítést, azután a Zeneakadémián zongoraművész-tanári diplomát szereztem. Később karmester szakon is diplomáztam. Ma már tudom, hogy szükségem volt mindegyik lépcsőfokra, így nyugszik jó alapokon a szakképzettségem.

Máig meghatározó élmény számomra a kórusmunka. Gyermekkórusban, valamint édesapám felnőtt kórusában is énekeltem egy ideig, sőt a 80-as években a Fasori Evangélikus Gyülekezet kórusát vezettem is, de az énektanári pálya kevésbé vonzott, ezért nem a karvezetői szakot választottam. A kórust tehát a zenekar mintegy kiváltotta, de az énekkari «közkatonai munka», a rendszeres próbákra járás azóta is nagyon hiányzik nekem. Tavaly decemberben, a Kodály-születésnapi koncertre készülő iskolai vegyeskarba befogadtak. Jó volt hallani a kórusvezető instrukcióit, együtt énekelni a 114. genfi zsoltárt.

A zongoraművész-tanári diploma megszerzése után, 1989-ben Ladics Zsóka néni, a Kodály Iskola akkori igazgatója Kecskemétre hívott vissza.  Épp megüresedett két zongoratanári állás, és így feleségemnek és nekem is munkát kínált. Abban az időben csábítottak Győrbe és Szombathelyre is, de valójában nem sokat kellett gondolkodnunk a döntésen. Itt hirtelen mindent megkaptunk: állást, szolgálati lakást és nagyszerű szakmai közeget.

 

A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar

Az adott időben mindig a lehető legjobb lehetőséget kaptam. Korábban a legkiválóbb tanároktól tanulhattam, majd ígéretes munkahelyhez jutottam, a karmesteri oklevél átvétele után pedig – a Dóbiás Péternek köszönhetően még életben tartott, de mélyponton lévő – Kecskeméti Szimfonikus Zenekar vezetésére kaptam felkérést. A város támogatást ajánlott föl, mi pedig minőségi munkát ígértünk. Friss diplomásként komoly kihívás elé kerültem, de ki akartam próbálni magamat. A zenekar ki volt éhezve a rendszeres, intenzív, nívós munkára, így hamarosan meggyökeresedett a köztünk lévő kapcsolat, és a közönség is befogadta az együttest.

Azóta közel 20 év telt el. Szakmailag sokat fejlődtünk, egy stabil, kiegyensúlyozott, mindig magas színvonalú produkcióra képes zenekarrá váltunk. Nagyon sok szép, emlékezetes koncertet adtunk, több neves művészt kísértünk. Mindezek ellenére úgy érzem, most nem ott tartunk, ahol szeretném! Minden közös munka egy idő után változást kíván, épp ezért már évekkel ezelőtt hivatásos együttessé kellett volna alakulnunk. Egy éve a művelődési központ része lettünk, s ez jó döntés volt, hiszen a fennmaradásunkat garantálta, és ma is védettséget jelent, de ez önmagában nem biztosítja az együttes jövőjét. A szinten tartás ugyanis nem elég. Ha nem lesz változás, ha nem lesz pénz főállású zenészekre, akik napi próbák mellett hazai és külföldi koncerteken bizonyíthatnak, akkor a mostani stagnálást hanyatlás váltja majd fel, és a most még lelkes, jól muzsikáló művészek elhagynak bennünket.

A család életem legfontosabb része. Feleségem is zenész, és ez kapcsolatunkat különösen is erősíti, hiszen ugyanazokkal a napi gondokkal, örömökkel találkozunk. Hitünk is ugyanúgy összeköt bennünket: Rita katolikus, én pedig a helyi evangélikus gyülekezet presbitere vagyok. Hűségét, hitéhez való ragaszkodását tisztelem.

Felesége, Gerhátné Papp Rita

Két gyermekünkre is büszkén tekintünk. Mindketten ügyesen zenélnek, örömet okoz nekik, s nekünk is biztatás ez. Szeretnénk az ő boldogulásukat – amennyi rajtunk múlik – elősegíteni. Sokáig vártunk rájuk - 15 év után kaptuk őket -, de jó ez így! Életünk más területeihez hasonlóan itt is bebizonyosodott, hogy Isten kegyelméből mindig a legjobbat kapjuk. A hosszú várakozásra való visszaemlékezés pedig egyúttal figyelmeztetés is, hogy ajándékainkkal jól sáfárkodjunk.”

Lejegyezte: Varga Géza

 

Mindaz, amit Kecskemétről tudni érdemes

Turisztikai multimédiás DVD-ROM, amely szöveges információk, térképek, több mint ezer fotó és 13 videofilm segítségével mutatja be a város műemlékeit, múzeumait, természeti kincseit, speciális vonzerőit. A háromnyelvű kiadvány ismerteti a városban született, vagy egykor itt élt és alkotott hírességek életútját, valamint a Kecskeméten napjainkban működő intézmények, civil szervezetek, turisztikai szolgáltatók és cégek tevékenységét is.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu

Hírös Naptár Évkönyv - 2009

Kecskemét az évfordulók és jubileumok tükrében

„A kecskemétiek két homokszem köré is eleven világot tudnak elképzelni.” Csoóri Sándor gondolatát a Hírös Naptár 2009-es Évkönyvének szereplői: a 450 éve céhbe szerveződő szűcsök, a 325 éve templomot építő reformátusok, a 100 éve művésztelepet alapító városvezetők és alkotók, és a napjainkban is aktív, a szellem méltóságát évtizedek óta őrző írók, költők, népművelők, feltalálók, kutatók, lelkészek, orvosok és pedagógusok egyaránt igazolják.
Életükkel, törekvéseikkel érdemes megismerkedni, hiszen nekik is köszönhetjük, hogy a mindenkori válságos idők ellenére Katona József kívánsága valóra válik: „Hagyja a sors késő századokig gyarapodásodat”.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu 

Könyvajánló

Benczúr Csaba: Hírös holokauszt - dokumentumregény

Új könyv Kecskemétről!

A kecskeméti Benczúr Csaba ötödik regénye, a Hírös holokauszt Kecskemét históriájának legsötétebb fejezetéről, a zsidók gettóba küldéséről és deportálásáról szól. Kegyetlen pillanat a „hírös város” hat és fél évszázados történelmében: szűk hónap alatt lejátszódó rablás, összegyűjtés, szenvtelen kínzás. A központi hatalom által vezérelt hajdani városvezetés a magyar csendőrséggel, a rendőri erőkkel kart karba öltve szabadult meg a gazdasági-kulturális élet hasznos szereplőitől, elindítván őket a zsidók Golgotájába, Auschwitzba vezető vasúton. Az író finom lélekkel mutatja be az eseményeket izraeliták, csendőrök és hivatalnokok nézőpontjából, s egy viszonzatlan szerelmen keresztül. A dokumentum-regényben feltárul az 1940-es évekbeli Kecskemét, ismereteket kapunk Izsák követőinek vallásából, szokásaiból. A Hírös holokauszt című kötet méltó főhajtás jó magyarok és magyar zsidók előtt. Hiánypótló mű, amely a magyarországi holokauszt 70. évfordulója előtt jelenik meg Borzák Tibor szerkesztésében.

Könyvajánló

Szakál László: Régi idők vendéglátása a Duna-Tisza közén

A kötet több mint hatszáz képpel és kordokumentummal idézi fel az elmúlt másfél évszázad legismertebb bácskai és kiskunsági vendéglátósait, a kedvelt szórakozóhelyeket, a zenészeket.

"Sok-sok éve nekiláttam, hogy ami még fellehető képben, szövegben, emlékben, felkutassam és elmondjam, milyen is volt az utóbbi 100-150 év vendéglátása a Duna-Tisza közén. Kisebb-nagyobb híres kocsmák, vendéglők, cukrászdák minek köszönhették sikereiket, fejlődésüket, és ha kudarc érte őket, mi okozta, természeti csapás vagy emberi gonoszság, s a szörnyű években hogyan lettek sikereik mártírjai. Sokan vagyunk, sokan vannak még, akik emlékeznek ezekre a vendéglátóhelyekre, tulajdonosaikra, üzletvezetőikre, pincérekre, szakácsokra, zenészekre. Híres ételspecialitásaikra, melyekért messzeföldről is elzarándokoltunk, hogy együnk egy finom halászlét vagy pacalpörköltet. De azoknak is tanulságosak ezek a történetek, akik fiatalok, így nem emlékezhetnek ezekre a nevekre, emberekre. Hisz ez a krónika azt próbálja felidézni és megmutatni, milyen is volt a múlt, amikor vendéglátásunk naggyá és magyarrá lett. Bizonyára sok tapasztalat, tanulság, érdekesség van ezekben a történetekben, tán érdemes elgondolkodni. Ezért írtam a Régi idők vendéglátását" (Szakál László)

A kötet megvásárolható többek között a Katona József Könyvtárban és beszerezhető a szerzőtől is (78/480-380).

Könyvajánló

Borzák Tibor: Szembeszélő

Az interjúkönyv szerzője hisz abban, hogy értékválsággal küszködő világunkban a minőségnek, a hitelességnek különösen nagy jelentősége van. Csak bízhatunk abban, hogy lejár a percemberkék, a szürke bulvársztárok ideje, és a figyelem ismét azokra irányul, akiknek teljesítménye példaértékű, gondolataikra érdemes odafigyelni.

A kötetben harminc ilyen híresség szerepel. Az oldott hangvételű beszélgetések során nem csak életük és pályájuk lélekemelő pillanatairól vallanak, hanem véleményt formálnak mai világunkról is. Nincsenek elhallgatni való témák, a legszokatlanabb kérdéseket sem hárítják el. A hosszabb beszélgetések között novellába öntött sorsfordító történetek olvashatók.

Szemtől szembe – őszintén.
Szembeszélő – hírességekkel.

A könyv szereplői:
Alföldi Róbert, Bíró Eszter, Bozsik Yvette, Bódis Kriszta, Czinkóczi Zsuzsa, Esterházy Péter, Geszti Péter, Grecsó Krisztián, Halász Judit, Haumann Péter, Hernádi Judit, Janisch Attila, Joe Murányi, Kepes András, Koncz Zsuzsa, Konrád György, Kovács Kati, Lajkó Félix, Markó Iván, Molnár Piroska, Palya Bea, Popper Péter, Sándor György, Sára Sándor, Sebestyén Márta, Szipál Márton, Tony Curtis, Törőcsik Mari, Udvaros Dorottya, Varnus Xavér 

Könyvajánló

Kada Erika: Színek, hangok az ezredfordulóról 

„Kada Erikát saját szép versrészletével jellemzem: «szeme fényében opálosan tiszta a törtfehér». Mert elsősorban poéta ő, a szó eredeti, csiszolva formáló értelmében. Poéta, nemcsak ha éppen nyugalmas-áldott verssorait írja, hanem ha négy gyermekét neveli asszonyi áhítattal, vagy – mint most – a világra rácsodálkozva kérdez valaki mást, történetesen jelentős (azaz jeles, Isten által áldozatra kijelölt) áldásos embertársat. […] Kötetén zsinóros aranymetszetként húzódik végig az embersorsokban, művészsorsokban is önnön rendeltetését kereső s találó értelmiségi asszony megfeszített s érdekfeszítő figyelme, érdeklődése, értéklődése. […] Ritka az az interjúkönyv, melyben se kihívó, se visszariadó a kérdező hangja. Itt a szerző – hiszen ő jegyzi a gondolatkonglomerátumot – határozott (önálló és környezet-kínálta) válogatással s elvárással közelít. Jól felkészült, ismeri tárgyát-alanyát, nem beszél mellé, de hagy elbeszélni, s valahol mindig ítél és dicsér. Értékcentrikusan, értékes egyénítésben.”

(Turay G. Kamill főiskolai docens, esztéta)

Könyvajánló  

Kiss Zsolt: India - Az árnyékok színei

Kiss Zsolt kecskeméti fotóművész képei indiai hangulatokat mutatnak be. Fényűző palotákat és nyomortelepeket. Fényeket és árnyékokat.

"… Este nyolc óra volt, amikor megérkeztem Delhi repülőterére. Fülledt meleg és hatalmas embertömeg fogadott. Taxisok, árusok és kéregetők hadán kellett átverekedni magam. Omladozó házak, szemétkupacok, alvó emberek és kutyák között botorkáltam. A földön fekvő gyermekek láttán sajátjaim jutottak eszembe. Mégiscsak jó helyre születtünk – gondoltam akkor.

Kintlétem végére megértettem, hogy aminek egy rövid ideig a részesévé váltam, az egy különös, ősi kultúrán alapuló világ. A „civilizálására" tett kísérletek eddig – szerencsére – sikertelenek maradtak. Manapság a műholdas televíziózás és a turisták egyre nagyobb száma talán nagyobb veszélyt rejt, mint egykor a gyarmatosítás. Felkavaró képek, idegen értékek és érzelmek áradata zúdul a nyugati kultúra agressziójának kiszolgáltatott emberekre. Bízom benne, hogy ez a nép még a globalizáció kihívásait is túléli, és évszázadok múltán is ősi kultúrájának fényében ragyog INDIA… " (Kiss Zsolt)

A fotóalbum a Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában, Kincses Károly szerkesztésében, bevezetőjével és Farkas Antal Jama tervezésében jelent meg.