Ma történt

145 éve, 1869. január 9-én Kecskeméten született Katona József gyógyszerész. Iskoláit szülővárosában végezte, majd édesapja patikájában volt gyakornok. 1890-ben tette le a gyógyszerészeti vizsgát. Egy évig Debrecenben dolgozott, majd Pozsonyban szerzett tapasztalatokat. Ezt követően ismét Kecskemétre költözött. Előbb apja gyógyszertárában dolgozott, majd saját gyógyszertárat nyitott. 1897-ben feleségül vette Zombory Irént. Leányuk 1914-ben bekövetkezett halála teljesen összetörte, gyógyszertárát eladta, és az apja által alapított szőlőszövetkezet igazgatását vette át. Gazdasági témájú cikkei a Kecskeméti Közlönyben, műpártolásra buzdító írásai a Kecskeméti Lapokban jelentek meg.

70 éves Szekeres István okleveles építőmérnök. A BÁCSVÍZ Zrt. korábbi elnök-vezérigazgatója 1944. január 9-én Nagykátán született. Általános iskoláit szülőhelyén, középiskolai tanulmányait a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumban végezte. 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karára nyert felvételt, ahol 1967-ben sikeresen diplomázott. Első munkahelyén, a KÉV Metrónál szűk egy esztendőt dolgozott, majd Kecskemétre költözött, és közel 40 évig az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat, illetve jogutódai dolgozója volt. Fiatalon, alig 27 évesen már a Bácsvíz főmérnöke lett, 1990-ben a cég igazgatójává nevezték ki, 1992-ben pedig elnök-vezérigazgatóvá választották. Irányításával a kecskeméti székhelyű vállalkozás az ország egyik legismertebb vízügyi gazdasági társaságává vált. Több évtizedes sikeres munkájáért számos szakmai elismeréssel jutalmazták, többek között 1999-ben Kecskemét Város Környezetvédelméért Díjjal tüntették ki, míg 2005-ben Vásárhelyi Pál-díjat kapott. Több cikluson át a Magyar Víziközmű Szövetség elnöki pozícióját is betöltötte.

„Szüleim egyszerű, falusi emberek voltak, egész életüket munkával töltötték. Az általános iskolát még Nagykátán végeztem el, de azután elkerültem szülőhelyemről. Mivel édesapámék már nem élnek, csak ritkán járok már haza, a laza rokoni kapcsolatokat azonban még ápolom.

    Párjával egy bécsi kiránduláson
14 évesen Jászberényben, a jó hírű Lehel Vezér Gimnáziumban lettem középiskolás. Erős, tudásra éhes osztályba kerültem: érettségi után a 29 tanulóból 15-en egyetemen folytattuk tanulmányainkat. Osztályfőnököm, Szikszai József zseniális matematikatanár volt. Miközben bevezetett a tantárgy rejtelmeibe, ahogy számon kérte a szorgalmi feladatokat - amelyek miatt gyakran nem jutott időm játékra, mozira –, egyúttal megtanított arra, hogy legyen mindig határozott cél az életemben, és az elém kerülő feladatot akár áldozatok árán is, de mindenképp meg kell oldanom. Ezzel az életfelfogással, a kitartásra való ösztönzéssel el is döntötte sorsomat.

A műegyetem elvégzése után rövid ideig a fővárosi metróvállalatnál gyakornokoskodtam, majd 1968-ban Kecskeméten, a BÁCSVÍZ Zrt. jogelődénél kaptam állást. Egy elkötelezett, ambiciózus fiatalokból álló, kiváló szakmai csapat tagja lettem. Mint a cég első diplomás munkatársa azt éreztettem kollégáimmal, hogy érdekel a problémájuk, és megpróbálok azokon segíteni. Így a kezdeti tartózkodó kapcsolat gyorsan megváltozott, közel kerültünk egymáshoz, és egy folyamatosan együtt gondolkodó, áldozatkész, egymásért is kiálló közösséggé váltunk. Ezek a vonások jellemzik egyébként a mai bácsvízeseket is, de a szolgáltatási szakmában, ahol nem lehet nyolc óra után letenni a munkát, ahol gyakran napokon át szolgálatban kell lenni, vészhelyzetekben kell helyt állni, ott erre az elhivatottságra, összetartásra van szükség.

Pihenés a Főtéren        

2007-ig, nyugdíjba vonulásomig a BÁCSVÍZ dolgozója, 1971-től főmérnöke, 1990-től első vezetője voltam. A közel négy évtizeden át megértem a cég látványos fejlődését. A vállalat munkáját korábban irányító Benkó Zoltán által felépített kiváló alapokra támaszkodva munkatársaimmal egy olyan víziközmű gazdasági társaságot hoztunk létre, amely országos elismertséget szerzett. A hazai vízügyes vállalkozások közül elsőkként számos informatikai és folyamatirányítási fejlesztést vezettünk be. Mi lettünk az első részvénytársasági formában működő víziközműves cég is. Az átalakuláshoz nem volt minta, és a hatóságoktól sem kaptunk túl sok segítséget. A „csapat” eltökéltsége, kitartása révén, és talán egy kicsit a diákkorban elsajátított, a megoldást eltökélten kereső, néha furfanggal párosuló logikát is bevető gondolkodással mégis sikerült a nehézségeken túl esnünk. Büszke vagyok arra, hogy egy kísérleti projekt kapcsán 2003-ban Kecskemétre látogató amerikai szakemberekből álló csoport egyik tagja, aki vélhetően balkáni állapotokra számított, a BÁCSVÍZ Zrt.-nél tapasztaltakra csak annyit mondott: «Ezt a vízművet nyugodtan át lehetne tolni Amerikába!» Jó látnom azt is, hogy nyugdíjazásom óta munkájuk minőségét a kollégák megtartották, sőt, azt nívósabbá téve folytatják! 

      Szabadidő: olvasás vagy zenehallgatás
A nyugdíjas kortól sokan azért tartanak, mert félnek, hogy unalommal, semmit-tevéssel telnek majd napjaik. Nos, nekem most szinte semmire sincs időm! A mindennapokba számos olyan dolgot tervezhetek már be, amit munka közben korábban nem tehettem meg. Sokat olvasok, gyakran járok színházba, utazni is szeretek. A Malom Mozi Metropolitanből sugárzott opera-előadásait igazi ajándéknak tartom. Újabban hetente kétszer a piacra is elmegyek, jól esik találkozni, beszélgetni az emberekkel. Ha sétálok a városban vagy leülök egy padra, mást veszek észre, mást látok fontosnak.

A születésnapokat számon tartom, de nem szoktam nagyobb ünnepségeket emiatt szervezni, távol áll tőlem az efféle felhajtás. Még rengeteg dolgot kell elvégeznem. Az élet rendje pedig az, s ezt tudomásul kell vennem, hogy most már 70 évvel kevesebb időm van ügyeim intézésére!”

Lejegyezte: Varga Géza

Mindaz, amit Kecskemétről tudni érdemes

Turisztikai multimédiás DVD-ROM, amely szöveges információk, térképek, több mint ezer fotó és 13 videofilm segítségével mutatja be a város műemlékeit, múzeumait, természeti kincseit, speciális vonzerőit. A háromnyelvű kiadvány ismerteti a városban született, vagy egykor itt élt és alkotott hírességek életútját, valamint a Kecskeméten napjainkban működő intézmények, civil szervezetek, turisztikai szolgáltatók és cégek tevékenységét is.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu

Hírös Naptár Évkönyv - 2009

Kecskemét az évfordulók és jubileumok tükrében

„A kecskemétiek két homokszem köré is eleven világot tudnak elképzelni.” Csoóri Sándor gondolatát a Hírös Naptár 2009-es Évkönyvének szereplői: a 450 éve céhbe szerveződő szűcsök, a 325 éve templomot építő reformátusok, a 100 éve művésztelepet alapító városvezetők és alkotók, és a napjainkban is aktív, a szellem méltóságát évtizedek óta őrző írók, költők, népművelők, feltalálók, kutatók, lelkészek, orvosok és pedagógusok egyaránt igazolják.
Életükkel, törekvéseikkel érdemes megismerkedni, hiszen nekik is köszönhetjük, hogy a mindenkori válságos idők ellenére Katona József kívánsága valóra válik: „Hagyja a sors késő századokig gyarapodásodat”.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu 

Könyvajánló

Benczúr Csaba: Hírös holokauszt - dokumentumregény

Új könyv Kecskemétről!

A kecskeméti Benczúr Csaba ötödik regénye, a Hírös holokauszt Kecskemét históriájának legsötétebb fejezetéről, a zsidók gettóba küldéséről és deportálásáról szól. Kegyetlen pillanat a „hírös város” hat és fél évszázados történelmében: szűk hónap alatt lejátszódó rablás, összegyűjtés, szenvtelen kínzás. A központi hatalom által vezérelt hajdani városvezetés a magyar csendőrséggel, a rendőri erőkkel kart karba öltve szabadult meg a gazdasági-kulturális élet hasznos szereplőitől, elindítván őket a zsidók Golgotájába, Auschwitzba vezető vasúton. Az író finom lélekkel mutatja be az eseményeket izraeliták, csendőrök és hivatalnokok nézőpontjából, s egy viszonzatlan szerelmen keresztül. A dokumentum-regényben feltárul az 1940-es évekbeli Kecskemét, ismereteket kapunk Izsák követőinek vallásából, szokásaiból. A Hírös holokauszt című kötet méltó főhajtás jó magyarok és magyar zsidók előtt. Hiánypótló mű, amely a magyarországi holokauszt 70. évfordulója előtt jelenik meg Borzák Tibor szerkesztésében.

Könyvajánló

Szakál László: Régi idők vendéglátása a Duna-Tisza közén

A kötet több mint hatszáz képpel és kordokumentummal idézi fel az elmúlt másfél évszázad legismertebb bácskai és kiskunsági vendéglátósait, a kedvelt szórakozóhelyeket, a zenészeket.

"Sok-sok éve nekiláttam, hogy ami még fellehető képben, szövegben, emlékben, felkutassam és elmondjam, milyen is volt az utóbbi 100-150 év vendéglátása a Duna-Tisza közén. Kisebb-nagyobb híres kocsmák, vendéglők, cukrászdák minek köszönhették sikereiket, fejlődésüket, és ha kudarc érte őket, mi okozta, természeti csapás vagy emberi gonoszság, s a szörnyű években hogyan lettek sikereik mártírjai. Sokan vagyunk, sokan vannak még, akik emlékeznek ezekre a vendéglátóhelyekre, tulajdonosaikra, üzletvezetőikre, pincérekre, szakácsokra, zenészekre. Híres ételspecialitásaikra, melyekért messzeföldről is elzarándokoltunk, hogy együnk egy finom halászlét vagy pacalpörköltet. De azoknak is tanulságosak ezek a történetek, akik fiatalok, így nem emlékezhetnek ezekre a nevekre, emberekre. Hisz ez a krónika azt próbálja felidézni és megmutatni, milyen is volt a múlt, amikor vendéglátásunk naggyá és magyarrá lett. Bizonyára sok tapasztalat, tanulság, érdekesség van ezekben a történetekben, tán érdemes elgondolkodni. Ezért írtam a Régi idők vendéglátását" (Szakál László)

A kötet megvásárolható többek között a Katona József Könyvtárban és beszerezhető a szerzőtől is (78/480-380).

Könyvajánló

Borzák Tibor: Szembeszélő

Az interjúkönyv szerzője hisz abban, hogy értékválsággal küszködő világunkban a minőségnek, a hitelességnek különösen nagy jelentősége van. Csak bízhatunk abban, hogy lejár a percemberkék, a szürke bulvársztárok ideje, és a figyelem ismét azokra irányul, akiknek teljesítménye példaértékű, gondolataikra érdemes odafigyelni.

A kötetben harminc ilyen híresség szerepel. Az oldott hangvételű beszélgetések során nem csak életük és pályájuk lélekemelő pillanatairól vallanak, hanem véleményt formálnak mai világunkról is. Nincsenek elhallgatni való témák, a legszokatlanabb kérdéseket sem hárítják el. A hosszabb beszélgetések között novellába öntött sorsfordító történetek olvashatók.

Szemtől szembe – őszintén.
Szembeszélő – hírességekkel.

A könyv szereplői:
Alföldi Róbert, Bíró Eszter, Bozsik Yvette, Bódis Kriszta, Czinkóczi Zsuzsa, Esterházy Péter, Geszti Péter, Grecsó Krisztián, Halász Judit, Haumann Péter, Hernádi Judit, Janisch Attila, Joe Murányi, Kepes András, Koncz Zsuzsa, Konrád György, Kovács Kati, Lajkó Félix, Markó Iván, Molnár Piroska, Palya Bea, Popper Péter, Sándor György, Sára Sándor, Sebestyén Márta, Szipál Márton, Tony Curtis, Törőcsik Mari, Udvaros Dorottya, Varnus Xavér 

Könyvajánló

Kada Erika: Színek, hangok az ezredfordulóról 

„Kada Erikát saját szép versrészletével jellemzem: «szeme fényében opálosan tiszta a törtfehér». Mert elsősorban poéta ő, a szó eredeti, csiszolva formáló értelmében. Poéta, nemcsak ha éppen nyugalmas-áldott verssorait írja, hanem ha négy gyermekét neveli asszonyi áhítattal, vagy – mint most – a világra rácsodálkozva kérdez valaki mást, történetesen jelentős (azaz jeles, Isten által áldozatra kijelölt) áldásos embertársat. […] Kötetén zsinóros aranymetszetként húzódik végig az embersorsokban, művészsorsokban is önnön rendeltetését kereső s találó értelmiségi asszony megfeszített s érdekfeszítő figyelme, érdeklődése, értéklődése. […] Ritka az az interjúkönyv, melyben se kihívó, se visszariadó a kérdező hangja. Itt a szerző – hiszen ő jegyzi a gondolatkonglomerátumot – határozott (önálló és környezet-kínálta) válogatással s elvárással közelít. Jól felkészült, ismeri tárgyát-alanyát, nem beszél mellé, de hagy elbeszélni, s valahol mindig ítél és dicsér. Értékcentrikusan, értékes egyénítésben.”

(Turay G. Kamill főiskolai docens, esztéta)

Könyvajánló  

Kiss Zsolt: India - Az árnyékok színei

Kiss Zsolt kecskeméti fotóművész képei indiai hangulatokat mutatnak be. Fényűző palotákat és nyomortelepeket. Fényeket és árnyékokat.

"… Este nyolc óra volt, amikor megérkeztem Delhi repülőterére. Fülledt meleg és hatalmas embertömeg fogadott. Taxisok, árusok és kéregetők hadán kellett átverekedni magam. Omladozó házak, szemétkupacok, alvó emberek és kutyák között botorkáltam. A földön fekvő gyermekek láttán sajátjaim jutottak eszembe. Mégiscsak jó helyre születtünk – gondoltam akkor.

Kintlétem végére megértettem, hogy aminek egy rövid ideig a részesévé váltam, az egy különös, ősi kultúrán alapuló világ. A „civilizálására" tett kísérletek eddig – szerencsére – sikertelenek maradtak. Manapság a műholdas televíziózás és a turisták egyre nagyobb száma talán nagyobb veszélyt rejt, mint egykor a gyarmatosítás. Felkavaró képek, idegen értékek és érzelmek áradata zúdul a nyugati kultúra agressziójának kiszolgáltatott emberekre. Bízom benne, hogy ez a nép még a globalizáció kihívásait is túléli, és évszázadok múltán is ősi kultúrájának fényében ragyog INDIA… " (Kiss Zsolt)

A fotóalbum a Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában, Kincses Károly szerkesztésében, bevezetőjével és Farkas Antal Jama tervezésében jelent meg.