Ma történt

„A kecskeméti Cifra palota egyik földszinti termében áll Csikász Imre szobra, amelynek az eredetije egyébként Budapest Deák terét díszíti. Az alkotást a hatvanas években azért kapta meg Kecskemét, mert Veszprém nem tartott rá igényt. A veszprémi kultúrnacsalnikok számára városuk szülötte és halottja túlságosan katolikus volt, akit halálában, akár csak a hagyatékát, nem lehetett a helyi érdekeknek megfelelően fölhasználni. Így történt, hogy Csikászról manapság lett csak szobra Veszprémnek, Raffay Béla, a Salföldön élő szobrász készített egy büsztöt, amely most ott áll a szürkés sárga mészkőhasábon, a Művészetek Háza udvarán.” (Géczi János, 1914)

1884. május 9-én Veszprémben született Csikász Imre szobrászművész. A kékfestőmester fia a veszprémi piaristákhoz járt, azonban, ahogy azt dr. Ribó Zoltán, a gyermekkori jóbarát írta 1930-as Csikász-életrajzában: „Kedves momentum…, hogy a második gimnáziumban még a rajzból is megbukott.” Kétségbeesett szülei tanára, a veszprémi múzeum névadója, Laczkó Dezső tanácsára 13 évesen beadták Fehér Sándor veszprémi, későbbiekben budapesti fafaragóhoz inasnak.

Csikász Imre 1901-től az Országos Magyar Iparművészeti Iskolába járt (a Magyar Gazda című rajza és mintázása alapján rögtön a II. osztályba vették fel), ahol Mátrai Lajos, Pap Henrik és Udvardy Géza tanítványa volt. Bár külföldre szeretett volna menni, pénz hiányában ezt nem tehette, így ideiglenesen Kaposváron Borovicz Imre épületszobrász segédjeként tevékenykedett. Végre 1906 őszén báró Hornig Károly akkori veszprémi püspök biztosított anyagi támogatást a számára: „Lecsaptam a malteroskanalat, s 300 forinttal a zsebemben kimentem Münchenbe tanulni!” A müncheni akadémián a hildebrandista elveket valló Balthasar Schmidt tanítványa volt, így 1907-től Brüsszelbe mehetett tovább, a szobrászat egyik korabeli fővárosába, ahol egészen 1910-ig Charles van der Stappen irányítása alatt dolgozhatott az Academie Royal des Beaux-Arts-on, miközben alakrajzot is tanult Jean Delville-től, a szimbolista festőtől. Ottani tartózkodása alatt elsősorban Auguste Rodin művei és a részben spanyol eredetű fiatal vallon akadémiai szobrász tanár, Victor Rousseau hatott rá. Csikász közben másutt is megfordult, így járt például a híres drezdai képtárban: „Nem is élvezet volt ez nekem, hanem kín, de nem olyan kicsinyes, mint amilyent a hiúság okozhat, itt nagy, hatalmas lelkek szárnysuhogását hallod, vagy Michelangelo titáni lelke szól feléd, Leonardo da Vinci egy-egy vonalából kiérzed, hogy azt az érzések Királya húzta, hát még Rafael Madonnájával! Előtte szinte bután áll meg az ember, s úgy érzi magát, mint a porszem a hegy lábánál, átkozva a sorsot, hogy e korban született…”

Az 1908-ban írt sorokból jól érezhető, hogy szinte mindig Itáliába vágyott, így nagy örömmel fogadta, amikor 1911-től magyar állami ösztöndíjjal egy évet a Római Magyar Akadémián tölthetett. Csikász a Fiatal lány című szobrát nagyrészt ekkor, 1911–1912-ben mintázta meg és szinte azonnal közgyűjteménybe került (ma Magyar Nemzeti Galéria, letétben a Kecskeméti Képtárban). Az 1913-ban Münchenben bajor állami aranyérmet nyert alkotás, tulajdonképpen a tavasz (a mű Tavasz címen is szerepel a különféle írásokban), az örök megújulás, a fejlődés, a növekedés allegóriájaként jelenik meg a gyermeki lét és a felnőttség határán ábrázolt kamaszlány formájában. Bernini híres szobrára (Apolló és Daphné, 1625) emlékeztet a tekintetben, ahogy bravúros módon egy (igaz esetünkben években mérhető és nem csak testi) folyamat érzékeltetésére vállalkozik a szobrász, mely műfaját tekintve nem éppen a legegyszerűbb vállalkozás. Az arc gyermeki vonásai, önfeledt mosolya, a serdülő test éretlensége és az ovális talapzaton alkalmazott mozdulat (bal lábával – kissé ókori szobrokat idéző módon – hátralép) mindenesetre erről a törekvésről tanúskodik. A mű másik példánya ma a fővárosban, meglehetősen kaotikus környezetben, a Deák téren látható. Lábass Endre így ír róla: „Én szép helyeken szerettem várni, … de legjobban a kislánynál, aki vacak kis medence hátuljában álldogál, sokszor banánt raknak a kezébe, kutyaszart, egyszer lakkfilccel szívet rajzoltak a meztelen hasára, évekig nem mossa le a savas eső, kis mellei vannak, ha letérdeltem a hideg kőre könyökölve, a kislány tenyerében hordozta a rendőrség vörös neoncsillagát…”.

Csikász Imre: Fiatal lány (1912)

Bár Kecskeméten is látható e szobor, a valóságban Csikász csak ennek elkészülte után lett tagja a kecskeméti művésztelepnek, ahol a bejegyzés tanúsága szerint 1912. május 1. és 1913. április 30. között volt kisebb-nagyobb megszakításokkal a műkerti műterembérház lakója. A különféle források alapján Kecskeméten valósult meg alkotásai közül a veszprémi Petőfi-emléktábla, édesanyja portréja és dr. Cseresznyés Józsefné domborműve. Emellett két befejezetlenül maradt műről is tudunk: a gipszvázlatban fennmaradt, Nagyvázsony község által megrendelt, egész alakos Kinizsi-szoborról („Kinizsi már félig-meddig kész, máris félnek az itteniek tőle, kemény legény, nem félnadrág!” – írta róla Laczkó Dezsőnek) és az ún. Hornig-szarkofágról, amelynek teljes nagyságú, 3x2 méteres gipszöntvényét a művész saját kezűleg semmisítette meg.

100 éve, 1914. január 3-án, immár a „százados-utcai művésztelep nagy tervekre készülő lakójaként” halt meg „Csikász Imre, akinek művészi múltja éppen csak annyi, hogy feltűnt.” De a Művészet című folyóirat nekrológ-szerzőjének találó értékeléséhez hasonlatos Melocco Miklósé is: „Csikász Imre jó szobrász volt. Kár érte.”

75 éves Sas József Jászai Mari-díjas humorista, színész, rendező, író, színházigazgató, érdemes- és kiváló művész.

Békéscsabán született 1939 január 3-án, eredeti nevén Polacsek József. Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját 1957-ben végezte el majd a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. Tagja volt 1958-tól a Békés Megyei Jókai Színháznak, 1959-től a Pécsi Nemzeti Színháznak, 1960-tól A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének, 1966-tól pedig a kecskeméti Katona József Színháznak. 1973 óta a Mikroszkóp Színpad művésze, melynek 1985 és 2009 között igazgatója is volt. A rádió- és tv-kabarék állandó közreműködője, számtalan nagylemeze jelent meg, több önálló estnek írója, valamint előadója.

A hírös városban eltöltött éveire így emlékezett vissza: "A Radó, a Radó, a Radó, ezt nyolcszor le kell írni. A Lendvai és a Radó az a két igazgató, akikhez én mindenekelőtt kötődöm. Nagyszerű ember volt ősi színházi családdal. Leszerződtetett Kecskemétre, én lettem a városnak a táncos komikusa. El sem kell mondani, mit jelent ez egy vidéki városban, sorra játszottam abszolút főszerepeket a Bóni gróftól a Mágnás Miskáig, a Három gráciáig. Fagyejev Tizenkilencében Moór Mariann volt a partnerem és Latinovics Zoli próbált a színházban. Igazi színházi élet volt..."

Dévényi Cecília és Sas József
Szirmai Albert: Mágnás Miska
(Kecskemét, 1967)

Mindaz, amit Kecskemétről tudni érdemes

Turisztikai multimédiás DVD-ROM, amely szöveges információk, térképek, több mint ezer fotó és 13 videofilm segítségével mutatja be a város műemlékeit, múzeumait, természeti kincseit, speciális vonzerőit. A háromnyelvű kiadvány ismerteti a városban született, vagy egykor itt élt és alkotott hírességek életútját, valamint a Kecskeméten napjainkban működő intézmények, civil szervezetek, turisztikai szolgáltatók és cégek tevékenységét is.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu

Hírös Naptár Évkönyv - 2009

Kecskemét az évfordulók és jubileumok tükrében

„A kecskemétiek két homokszem köré is eleven világot tudnak elképzelni.” Csoóri Sándor gondolatát a Hírös Naptár 2009-es Évkönyvének szereplői: a 450 éve céhbe szerveződő szűcsök, a 325 éve templomot építő reformátusok, a 100 éve művésztelepet alapító városvezetők és alkotók, és a napjainkban is aktív, a szellem méltóságát évtizedek óta őrző írók, költők, népművelők, feltalálók, kutatók, lelkészek, orvosok és pedagógusok egyaránt igazolják.
Életükkel, törekvéseikkel érdemes megismerkedni, hiszen nekik is köszönhetjük, hogy a mindenkori válságos idők ellenére Katona József kívánsága valóra válik: „Hagyja a sors késő századokig gyarapodásodat”.

Megrendelhető a kiadó címén is:
6000 Kecskemét, Tópart u. 8/c.
Tel.: 20/886-1979
E-mail: info@hirosnaptar.hu 

Könyvajánló

Benczúr Csaba: Hírös holokauszt - dokumentumregény

Új könyv Kecskemétről!

A kecskeméti Benczúr Csaba ötödik regénye, a Hírös holokauszt Kecskemét históriájának legsötétebb fejezetéről, a zsidók gettóba küldéséről és deportálásáról szól. Kegyetlen pillanat a „hírös város” hat és fél évszázados történelmében: szűk hónap alatt lejátszódó rablás, összegyűjtés, szenvtelen kínzás. A központi hatalom által vezérelt hajdani városvezetés a magyar csendőrséggel, a rendőri erőkkel kart karba öltve szabadult meg a gazdasági-kulturális élet hasznos szereplőitől, elindítván őket a zsidók Golgotájába, Auschwitzba vezető vasúton. Az író finom lélekkel mutatja be az eseményeket izraeliták, csendőrök és hivatalnokok nézőpontjából, s egy viszonzatlan szerelmen keresztül. A dokumentum-regényben feltárul az 1940-es évekbeli Kecskemét, ismereteket kapunk Izsák követőinek vallásából, szokásaiból. A Hírös holokauszt című kötet méltó főhajtás jó magyarok és magyar zsidók előtt. Hiánypótló mű, amely a magyarországi holokauszt 70. évfordulója előtt jelenik meg Borzák Tibor szerkesztésében.

Könyvajánló

Szakál László: Régi idők vendéglátása a Duna-Tisza közén

A kötet több mint hatszáz képpel és kordokumentummal idézi fel az elmúlt másfél évszázad legismertebb bácskai és kiskunsági vendéglátósait, a kedvelt szórakozóhelyeket, a zenészeket.

"Sok-sok éve nekiláttam, hogy ami még fellehető képben, szövegben, emlékben, felkutassam és elmondjam, milyen is volt az utóbbi 100-150 év vendéglátása a Duna-Tisza közén. Kisebb-nagyobb híres kocsmák, vendéglők, cukrászdák minek köszönhették sikereiket, fejlődésüket, és ha kudarc érte őket, mi okozta, természeti csapás vagy emberi gonoszság, s a szörnyű években hogyan lettek sikereik mártírjai. Sokan vagyunk, sokan vannak még, akik emlékeznek ezekre a vendéglátóhelyekre, tulajdonosaikra, üzletvezetőikre, pincérekre, szakácsokra, zenészekre. Híres ételspecialitásaikra, melyekért messzeföldről is elzarándokoltunk, hogy együnk egy finom halászlét vagy pacalpörköltet. De azoknak is tanulságosak ezek a történetek, akik fiatalok, így nem emlékezhetnek ezekre a nevekre, emberekre. Hisz ez a krónika azt próbálja felidézni és megmutatni, milyen is volt a múlt, amikor vendéglátásunk naggyá és magyarrá lett. Bizonyára sok tapasztalat, tanulság, érdekesség van ezekben a történetekben, tán érdemes elgondolkodni. Ezért írtam a Régi idők vendéglátását" (Szakál László)

A kötet megvásárolható többek között a Katona József Könyvtárban és beszerezhető a szerzőtől is (78/480-380).

Könyvajánló

Borzák Tibor: Szembeszélő

Az interjúkönyv szerzője hisz abban, hogy értékválsággal küszködő világunkban a minőségnek, a hitelességnek különösen nagy jelentősége van. Csak bízhatunk abban, hogy lejár a percemberkék, a szürke bulvársztárok ideje, és a figyelem ismét azokra irányul, akiknek teljesítménye példaértékű, gondolataikra érdemes odafigyelni.

A kötetben harminc ilyen híresség szerepel. Az oldott hangvételű beszélgetések során nem csak életük és pályájuk lélekemelő pillanatairól vallanak, hanem véleményt formálnak mai világunkról is. Nincsenek elhallgatni való témák, a legszokatlanabb kérdéseket sem hárítják el. A hosszabb beszélgetések között novellába öntött sorsfordító történetek olvashatók.

Szemtől szembe – őszintén.
Szembeszélő – hírességekkel.

A könyv szereplői:
Alföldi Róbert, Bíró Eszter, Bozsik Yvette, Bódis Kriszta, Czinkóczi Zsuzsa, Esterházy Péter, Geszti Péter, Grecsó Krisztián, Halász Judit, Haumann Péter, Hernádi Judit, Janisch Attila, Joe Murányi, Kepes András, Koncz Zsuzsa, Konrád György, Kovács Kati, Lajkó Félix, Markó Iván, Molnár Piroska, Palya Bea, Popper Péter, Sándor György, Sára Sándor, Sebestyén Márta, Szipál Márton, Tony Curtis, Törőcsik Mari, Udvaros Dorottya, Varnus Xavér 

Könyvajánló

Kada Erika: Színek, hangok az ezredfordulóról 

„Kada Erikát saját szép versrészletével jellemzem: «szeme fényében opálosan tiszta a törtfehér». Mert elsősorban poéta ő, a szó eredeti, csiszolva formáló értelmében. Poéta, nemcsak ha éppen nyugalmas-áldott verssorait írja, hanem ha négy gyermekét neveli asszonyi áhítattal, vagy – mint most – a világra rácsodálkozva kérdez valaki mást, történetesen jelentős (azaz jeles, Isten által áldozatra kijelölt) áldásos embertársat. […] Kötetén zsinóros aranymetszetként húzódik végig az embersorsokban, művészsorsokban is önnön rendeltetését kereső s találó értelmiségi asszony megfeszített s érdekfeszítő figyelme, érdeklődése, értéklődése. […] Ritka az az interjúkönyv, melyben se kihívó, se visszariadó a kérdező hangja. Itt a szerző – hiszen ő jegyzi a gondolatkonglomerátumot – határozott (önálló és környezet-kínálta) válogatással s elvárással közelít. Jól felkészült, ismeri tárgyát-alanyát, nem beszél mellé, de hagy elbeszélni, s valahol mindig ítél és dicsér. Értékcentrikusan, értékes egyénítésben.”

(Turay G. Kamill főiskolai docens, esztéta)

Könyvajánló  

Kiss Zsolt: India - Az árnyékok színei

Kiss Zsolt kecskeméti fotóművész képei indiai hangulatokat mutatnak be. Fényűző palotákat és nyomortelepeket. Fényeket és árnyékokat.

"… Este nyolc óra volt, amikor megérkeztem Delhi repülőterére. Fülledt meleg és hatalmas embertömeg fogadott. Taxisok, árusok és kéregetők hadán kellett átverekedni magam. Omladozó házak, szemétkupacok, alvó emberek és kutyák között botorkáltam. A földön fekvő gyermekek láttán sajátjaim jutottak eszembe. Mégiscsak jó helyre születtünk – gondoltam akkor.

Kintlétem végére megértettem, hogy aminek egy rövid ideig a részesévé váltam, az egy különös, ősi kultúrán alapuló világ. A „civilizálására" tett kísérletek eddig – szerencsére – sikertelenek maradtak. Manapság a műholdas televíziózás és a turisták egyre nagyobb száma talán nagyobb veszélyt rejt, mint egykor a gyarmatosítás. Felkavaró képek, idegen értékek és érzelmek áradata zúdul a nyugati kultúra agressziójának kiszolgáltatott emberekre. Bízom benne, hogy ez a nép még a globalizáció kihívásait is túléli, és évszázadok múltán is ősi kultúrájának fényében ragyog INDIA… " (Kiss Zsolt)

A fotóalbum a Magyar Fotográfiai Múzeum kiadásában, Kincses Károly szerkesztésében, bevezetőjével és Farkas Antal Jama tervezésében jelent meg.