240 éve, 1780. január 14-én született Dobosy Mihály református lelkész. Szentesi köznemesi családból származott. Elemi és középszintű tanulmányait szülővárosában és Hódmezővásárhelyen végezte. Vásárhelyi gimnazistaként tanítványokat vállalt; a feljegyzések szerint alig tizenöt évesen már 140 tanítványa volt. 1796-tól a debreceni református főiskola hallgatója, a korabeli szóhasználattal élve "tógátussá" lett. Iskoláit befejezve tanítói állást vállalt, majd 1803-ban Kismarján akadémiai rektorrá választották. 1806-ban a göttingeni egyetemen folytatta tanulmányait. Hazatérése után a kecskeméti református egyházközség hívta meg lelkésznek. Vég Veresmarti Sámuel püspök káplánjaként szolgálta a kecskeméti híveket. 1808-tól a Baranya vármegyei Vajszlóra ment lelkésznek, majd 1813-ban a szentesi református gyülekezet hazahívta; ettől kezdve haláláig szülővárosában szolgált. 

Dobosy Mihály németül és franciául jól tudott. Irodalmi működésével, különösen gazdag műfordítói tevékeny-ségével ismertté tette nevét országszerte. Lefordította J. H. Campe utazó gyűjteményéből Szicíliát és Máltát; David Cranz Grönland históriája, valamint J. W. Archenholz A flibusztierek históriája című munkáját. Az ifjúság számára elkészítette - Campe művének felhasználásával - A jelesebb utazások gyűjteménye című kétkötetes könyvét, továbbá az Aggódókat vigasztaló oktatások és imádságok című munkáját. Németből magyarra fordította Kálvin János életét, de nem talált kiadót a könyv megjelentetéshez. Említést érdemel, hogy a szabadságharc végnapjaiban, 1849 júliusában Kiss Bálint esperessel együtt ő látta vendégül a Szentesen időző hírességeket: Vörösmarty Mihály, Bajza József és Erdélyi János költőket, valamint Fényes Elek földrajztudóst. Bajza erre utalva írta feleségének, hogy: "...Szentesen Tóth sógornak egy rokonára akadtunk, Dobos(y) nevű ref. prédikátorra. Szíves öregember. Hívott szállásra is, de már akkor fogadtunk..." A szabadságharc leverését követően a közélettől visszavonultan élt.

Nagytiszteletű Dobosy Mihály Szentesen hunyt el 1853. május 13-án, másfél hónappal a nagyra becsült példakép és barát, Kiss Bálint után. Emlékét mindössze egy kisméretű olajfestmény őrzi, amelyet ifj. Kiss Bálint festőművész készített 1840 körül, s amely Kacziány Aladárné ajándékaként a szentesi egyházközség tulajdonában található.
(Forrás:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Labádi Lajos: A"szürke emninenciás")