Félszeg mozgása, a virtuozitásig kidolgozott esetlensége, egyéni humora avatta a nevettetés utolérhetetlen művészévé. Kiváló táncoskomikus volt, rögtönző és karikírozó készsége féktelen komédiázó kedvvel párosult. A közönség nagy örömére gyakran lépett fel Árpád testvérével együtt. Az emberek szerették, és „Latyi"-nak nevezték. Játékával senkit sem állított pellengérre, szerette az embereket, felszabadult kacagásukat. Ha igényesebb feladatot kapott, nyomban felhagyott a bolondozással, találó jellemrajzot adott. Művészi munkásságát több magas állami kitüntetéssel ismerték el: 1950-ben érdemes művész kitüntetést és Kossuth-díjat kapott, 1953-ban kiváló művész lett. Emlékét, játékát filmszalagok is őrzik, néhány a sok közül: Egy bolond százat csinál (1942), Egy szoknya - egy nadrág (1942), Mágnás Miska (1948), Civil a pályán (1951), A selejt bosszúja (1951), Állami Áruház (1951), Fel a fejjel (1954), Micsoda éjszaka (1958), Nem ér a nevem (1961).

Egyre súlyosbodó cukorbetegségben szenvedett, melynek kezelését nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Állapota 1970 elején válságosra fordult, és a nagy nevettető január 11-én örökre lehunyta szemét. Kiváló alakításainak emlékét azonban máig őrzi az utókor. Születésének 75. évfordulóján, 1977-ben Kecskemét Város Tanácsa emléktáblát helyezett el az épületen, amely szülőháza helyén áll.

A kecskeméti emléktábla

(Források:  *Magyar Színházművészeti Lexikon  *MTI  *MTVA)

Az elmúlt napok kecskeméti évfordulói:
- 95 éves Udvaros Béla színházi rendező, az Evangélium Színház alapító igazgatója »»  
- 205 éve született Boross Mihály író, hírlapíró, ügyvéd »»  
- 160 éve született Nagy Mihály törvényszéki bíró, lapszerkesztő, országgyűlési képviselő »»  
- 175 éve hunyt el Csapó Etelka, Petőfi Sándor szerelme »»