15 éve, 2004. július 17-én hunyt el Kertész László Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész. 1915. augusztus 27-én Budapesten született. 1937-ben a Zeneművészeti Főiskola hegedűszakán, 1947-ben a Színművészeti Főiskola rendezői szakán szerzett diplomát. 1937-től a Budapesti Hangversenyzenekar és a Székesfővárosi Zenekar hegedűse, 1945-48-ban a Munkás Kultúrszövetkezet zenei vezetőségi tagja volt. Több mint 250 rádióműsor – mint például A boldog királyfi (1947), A csuda duda (1959), a Philemon és Baucis (1960) és a Bandi (1961) című rádiójátékok – elindítója, szerkesztője és rendezőjeként vált ismertté.

1947-1948-ban a Szociáldemokrata Párt kulturális osztályát vezette, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsa kulturális osztályának vezető-helyetteseként, 1951-ben a Művelt Nép kiadó belső munkatársaként tevékenykedett. 1951-től 1956-ig az Állami Bábszínház főrendezője volt, nevéhez fűződik a Misi mókus kalandjai (1952), a Hófehérke és a hét törpe (1953), A három testőr (1954), a Csalavári Csalavér (1954) és a Művész Maci (1954) című bábjátékok bemutatása.

1956-ban az országjáró Állami Déryné Színház rendezője, majd 1957-től 1977-ig főrendezője volt, ez idő alatt Kecskeméten is járt. A hírös városban 1961-ben, Katona József születésének 170-ik évfordulója tiszteletére tűzték színre a Bánk bánt. Az újjáépített, megszépített színházban Seregi László rendezésében mutatták be a drámát. Az előadást fővárosi színházi szakemberek is megtekintették, és utána vitát folytattak, amelyben értékelték a kecskeméti társulat teljesítményét. A vitán Kertész László, az Állami Déryné Színház rendezője is részt vett. Melinda őrülési jelenetéről érdekes véleményt fogalmazott meg: „Az első Bánk kéziratban, amit 1912-ben találtak Kecskeméten és töredékesen van meg, nyoma sincs az őrülési jelenetnek. Melinda tehát az eredeti elképzelés szerint nem őrült meg... . Később a rengeteg jótanács, dramaturgiai segítség, Ophélia hatása következtében lett olyan amilyennek ismerjük.”


Kertész László 1978 és 1989 között a Népszínház operatagozatának művészeti vezetője, főrendezője volt. A Soros Alapítvány révén 1987-ben megalakította a Diákopera vállalkozást. 1995-ben – író felesége emlékére – létrehozta az Ács Kató Irodalmi Alapítványt a kisdiákok irodalmi érdeklődésének felkeltésére. 1997-ben a hátrányos helyzetű gyermekek részére indított útjára rajzpályázatot, továbbképző jutalomtáborokkal. 1962-ben Jászai Mari-díjat, 1974-ben Kodály-emlékérmet, 1976-ban érdemes művész címet kapott.