130 éve, 1889. június 4-én született Scherf Emil vegyészmérnök, geológus.

A magyar medence negyedkori földtani történetével foglalkozott. Megfigyelte, hogy Magyarországon az éghajlati hatások és az anyakőzet egymásra hatásában az utóbbi a meghatározó; e nyomon fölállította a szikes talajok képződésének földtani elméletét. Síkvidéki fölvételeket végzett Kecskemét környékén, 1930-ban őt bízták meg az alföldi öntözés földtani előmunkálataival. 1927-ben munkatársával, Pinkert Zsigmond agrogeológussal együtt elkészítette Kecskemét talajtérképét. Külföldön is nagy feltűnést keltett komplex geológiai, kőzetkémiai kutatási módszereivel, melyek eredményeinek érvényességét a legújabb vizsgálatok is igazolták.

Sokirányú képzettsége sokirányú tudományos tevékenységre adott lehetőséget. Publikációinak nem a száma nagy, de minden dolgozatának súlya van. Úttörő gondolatai és eredményei voltak az agro- és kvartergeológiában, a mérnökgeológiában, a hidro- és ércgeológiában. 1952-ben addigi tudományos tevékenysége alapján kiemelt összegű kandidátusi fokozatban részesült. Több szabadalmi eljárását jegyezték be. Legismertebb szabadalma a kálisó hazai kinyerésére munkaközösségben kidolgozott, elfogadott és jutalmazott eljárás.

Sok évtizeden át volt a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi, a Hidrológiai Társulat választmányi, majd tiszteletbeli tagja, a Bogdánfy-díj kitüntetettje. Közéleti szereplésre nem vágyott, széles körű tudás, kiváló emlékezőtehetség, a földtan önfeláldozó szeretete jellemezte.
(Források:  *Magyar Katolikus Lexikon  *Székyné Fux Vilma: Scherf Emil)