105 éve, 1914. június 1-jén hunyt el Feszty Árpád festő, az akadémikus művészet jellegzetes képviselője. 1856 december 24-én született Ó-Gyallán, Komárom-megyében. Édesapja Rehrenberk Szilveszter volt, akit keresztneve után németes ejtés szerint Vesztinek becéztek. Így magyarosította nevét aztán Fesztynek. Tizennégy gyermeke közül Árpád eleven eszű, de csapongó fantáziájú gyermek volt, s érthető, hogy ennél fogva diákként több ízben is konfliktusa támadt a szigorú iskolai renddel. Tizenhat éves korában egy ilyen eset miatt otthagyta a budai gimnáziumot. Nem mert azonban az apai házba visszatérni, ezért elgyalogolt Kecskemétre, ahol vándorszínészek közé állt. A hírös városban nem töltött sok időt, mert hamarosan visszatért az iskolapadba. Egészen tizennyolc éves koráig Pozsonyban tanult, majd 1874-ben beiratkozott a müncheni képzőművészeti akadémiára. 1880-81-ben Bécsben folytatta tanulmányait. Hazatérése után Golgota és Bányaszerencsétlenség című festményei megalapozták hírnevét. Népszerűségét elsősorban a Magyarok bejövetele (1896) című körképének köszönhette, amelyet többek közreműködésével festett meg. 1899 és 1902 között Firenzében élt, ahol megfestette Krisztus temetése című nagy triptychonját. 1902-ben hazajött, és állandó anyagi gondokkal küszködve festette apró életképeit. Falfestményei közül legismertebb az Operaház előcsarnokát díszítő, a hangok eredetét ábrázoló kilenc képe. Művészete az akademizáló és naturalista tendenciákat elegyítette. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Felesége Jókai Róza volt.