140 éve, 1879. május 28-án született Buday Dezső jogtanár, társadalomtudós, író. 1901-ben államtudományi, 1902-ben jogtudományi doktorátust szerzett a kolozsvári egyetemen. Pályája kezdetén Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Svájcban és Franciaországban töltött hosszabb időt tanulmányúton. Közigazgatási és szociális kérdésekkel foglalkozott. 1901-től a pécsi ügyészségen gyakornokoskodott, majd ugyanott árvaszéki jegyző és tb. árvaszéki ülnök volt. 1906-ban jogbölcseletből egyetemi magántanári képesítést szerzett a kolozsvári egyetemen. 1910-ben előadást tartott a brüsszeli közigazgatási kongresszuson. 1907-től az egykerendszer elleni mozgalom élén állt, ezzel kapcsolatos anyaggyűjtését 1909-ben adta ki. 1911-ben Budapesten törvényszék jegyző, majd ügyészi megbízott lett.

1912-ben került Kecskemétre, a református jogakadémia kereskedelmi és váltójogi tanszékére helyettes, 1913-tól rendes tanárként. Írásai jelentek meg a Magyar Alföld c. lapban, előadásokat tartott a Katona József Körben, titkára volt a tüdővész elleni egyesületnek. Tanulmányaiban jogi, szociológiai, etikai és pszichológiai kérdésekkel foglalkozott. Több írása jelent meg a Huszadik Század folyóiratban. Orgonaszó című háborúellenes költeményét 1916-ban a Nyugat közölte. 1916-ban Hungaricus álnéven látott napvilágot A szenvedő ember című utópisztikus regénye. 1917-ben részt vett és előadást tartott a berni nemzetközi békekongresszuson. A Tanácsköztársaság idején a kecskeméti munkástanács végrehajtó bizottságának a vezetője, a háromtagú direktórium egyik tagja, 1919. május 1-jétől Budapesten a közoktatási népbiztosság egyik vezető tisztviselője volt. 1919 szeptemberében letartóztatták és a kecskeméti ügyészség fogházába szállították; a fehérterroristák az orgoványi erdőben kegyetlenül meggyilkolták.
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Életrajzi Lexikon)