140 éve, 1879. május 26-án Somkeréken született Dombi Lajos festőművész, tanár. Másfél évszázadra visszamenően minden atyai őse lelkész volt. A gyulai polgári iskola, majd a kisujszállási gimnázium elvégzése után a Ludovika Akadémiára került. 1897-ben hadnaggyá avatták, majd 1902-ig a gyulai ezredben szolgált.

Miután megnősült, polgári pályát választott, rajztanári oklevelet szerzett. 1907-től a kecskeméti református gimnázium tanára, 1934-től helyettes igazgatója volt. Mint a gimnázium művésztanára, Mende Valér budapesti műépítésszel közösen készítették el az Újkollégium építésének terveit, amelyet a bírálóbizottság 1910-ben elfogadott. A tanítványai körében rendkívül népszerű tanár számos tanulmányi kirándulást szervezett, rajzversenyeket rendezett. Képeit kiállították a Nemzeti Szalonban és a Műcsarnokban. Tanulmányai jelentek meg a gimnázium évkönyveiben és a Kecskeméti Lapokban.

Társadalmi tevékenysége igen sokrétű volt. Igazgatótanácsi tagsága mellett a Rajztanárok Országos Egyesületének vidéki alelnöke, a Nemzeti Szalon alapító művésztagja, a Magyar Képzőművészetek Szövetségének rendes tagja, a Kecskeméti Műpártoló Egyesület választmányi és bíráló tagja is volt.
(Forrás:  *Katona József Könyvtár)   

135 éve, 1884. május 26-án született Parlaghy Cornélia színésznő. A Zeneakadémia operatanszakán végzett. 1899–1900-ban Kassán, majd Aradon, Temesvárott, Nagyváradon, Szegeden és Temesvárott lépett a színpadra. 1905-ben a Király Színházban rendezett János vitéz versenyen elnyerte a 3. díjat.

Sikeres fellépéseinek köszönhetően meghívást kapott a kecskeméti színháztól a Helyre asszony vendégjátékára. A címszerep megformálására Kada Elek, a polgármester-szerző egyenesen őt kérte fel. Parlaghy Cornélia a hírös városban nagy sikerrel vendégszerepelt.

Később magániskolát vezetett. Az 1920-as években férjével, Pintér Imrével iskolákban alkalmi műsorokat adtak. Kitűnő technikájú énekes, temperamentumos színésznő volt. Számos filmszerepet alakított, filmszkeccsben is közreműködött.  A Nagyváradi Naplóban megjelent színikritikájában Ady Endre "szilfid termetű, bodros loreley-hajú" primadonnaként jellemezte, akinek kirakatba helyezett "fotográfiája előtt állandóan csoportosulás volt".
(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Színházművészeti Lexikon)