30 éve, 1989. április 15-én az MSZMP addig megalakult reformkörei REFORM-MŰHELY címmel rendeztek tanácskozást Kecskeméten. Vitaindító előadást Nyers Rezső és Pozsgay Imre, a Központi Bizottság tagjai, államminiszterek tartottak. A résztvevők többsége rendkívüli pártkongresszust követelt, de határozatot nem fogadtak el. A tanácskozáson a reformértelmiség több reprezentánsa (Bihari Mihály, Bokros Lajos, Gazsó Ferenc, Gombár Csaba, Lengyel László, Tabajdi Csaba és mások) szólalt fel, mindnyájan éles kritikával illették a fennálló viszonyokat. 

Lengyel László radikális gazdaságpolitikai váltás szükségességéről szólt, amelynek lényege az új tulajdonosi rendszer, a valódi tulajdonosok százezreinek a megjelenésével. Kifejtette, hogy a Grósz-vezetés politikája megbukott, és nemhogy évek, de már hónapok sincsenek a változtatásra: heteken belül el kell dőlni, hogy képes-e a reformszárny az MSZMP megújítására.

Bihari Mihály súlyos veszélyként értékelte, hogy még sohasem sikerült az MSZMP, az MDF, az SzDSz és a többi párt és mozgalom reformerőit közös gondolkodásra összehozni. Elmondta, hogy ő egy nemzeti-politikai szövetség megteremtésében látná a kiutat.

Gombár Csaba felszólalásában elmondta, hogy a jelenlegi válságból egyetlen kivezető út van, és ez a pártszakadás; erre azért van szükség, mert az MSZMP-ben oly nagyok az ellentétek, hogy ez a párt így nem találhat partnert egy szükséges koalícióhoz. 

A tanácskozáson Pozsgay Imre röviden érintette a pártszakadás problémáját. Feltette azt a kérdést, hogy egyben tartható-e a párt? Válasza az igen volt. Azt mondta, hogy azért is össze kell tartani a pártot, el kell kerülni a pártszakadást, mert ennek megtörténte tovább fokozná a válságot. 

Dr. Szabó Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt
Bács-Kiskun megyei bizottságának első titkára beszél,
mellette balról Pozsgay Imre államminiszter,
jobbról Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és
Iványi Pál, a Központi Bizottság titkára
a REFORM-MŰHELY elnevezésű rendezvény elnökségében
(MTI Fotó: Karáth Imre)

A tanácskozáson mintegy 30 reformkör 80 tagja is megjelent, képviseletükben négyen kaptak szót: Keserű Imre, Géczi József, Szabó Zoltán és Szántó György. A tanácskozás ideje alatt és az ebédszünetben a reformköri küldöttek lázas munkával, hosszú kemény vitában dolgozták ki és fogadták el a reformköri mozgalom nyilatkozatát, az első közös dokumentumot. A Nyilatkozat számtalan kérdésben kritizálta a pártvezetést; kifejezte bizalmatlanságát mind a KB tagjai, mind a PB iránt, külön is kiemelve a pártfőtitkár iránti bizalmatlanságát; kifejezésre juttatta a párttagság azon igényét és elhatározását, hogy kézbe akarja venni a párt reformszellemű megújításának az ügyét, ezért rendkívüli kongresszus összehívását követeli a teljes és valóságos demokratizmus alapján. Mindezt a szocializmus továbbépítésének és megújításának az érdekében követelte, és hitte, hogy ezzel a magyarországi szocializmus válsága felszámolható.
(Források:  *MTI  *Novák Zoltán: Az MSZMP Budapesti Reformköre)  

Az elmúlt napok kecskeméti évfordulói: