90 éve, 1929. április 14-én iktatták be kecskeméti plébánosnak Kovács Sándort. Az ünnepi szertartáson az énekkar Póta Aladár főkántor vezetésével, zenekari kísérettel, Szent-Gály Gyula c-moll miséjét énekelte. A szentmise után pártállás és osztálykülönbség nélkül sokan köszöntötték az új plébánost. A főispán, a polgármester és a főgondnok üdvözlő szavaira Kovács Sándor így válaszolt: „Meghatottság fog el, amikor hivatalosan is elfoglalom állásomat. Kérem önöket, hogy támogassanak munkámban. A neveléssel nemcsak egyházam, városom, hanem Csonka-Magyarország felépítésén is fáradozom. […] Óriási felelősség a plébánosi állás egy hatvanezer hívet számláló egyházközségben. Nagy feladatok várnak rám. Viselnünk kell a keresztet, hogy a ma »nagypénteki állapotából« eljuthassunk egyházközségünk húsvéti ünnepéhez. Összefogást, összetartást és megértő szeretett kérek önöktől. […] Az egyházközségünket virágoztassuk fel. Legyen az egy hegyre helyezett világosság. Ezért élek és halok itt önök között.”

Ettől kezdve áldozatos lélekkel végezte a kecskeméti katolikusok lelki gondozását. Elsőrendű szónok és szervező volt, a szépszámú vallásos szervezetet igyekezett központi irányítás alá vonni. Személyes tekintélyét latba vetve elérte, hogy 1930 novemberében az egyháztanács megszavazta a piarista gimnázium új épületének felépítését. Plébánosi munkája mellett részt vett Kecskemét közéletében is. Éveken át szerkesztette a Kecskeméti Katolikusok Lapját. Működése által nemcsak híveinek szeretetét és az egész város tiszteletét és megbecsülését szerezte meg, hanem a felsőbb egyházi hatóságok legteljesebb elismerését is kiérdemelte: 1929-ben apát, majd 1933-ban kiskunsági főesperes lett, 1937-ben pedig pápai prelátusi címet kapott. 1944 tavaszán - 16 éves kecskeméti lelkipásztorkodása után - XII. Piusz pápa a szombathelyi egyházmegye püspökévé nevezte ki. Horthy Miklós kormányzó a maga részéről így indokolta a döntést: „Magyar embert akartam én is a végekre ezekben a nehéz időkben.” Hamarosan Kecskemét társadalmi és közéleti vezéregyéniségé vált. Az ő plébánossága idején, 1930. november 5-én szavazta meg az egyháztanács a piarista gimnázium újjáépítését. Éveken át szerkesztette a Kecskeméti Katolikusok Lapját. Írásait országszerte közölték a katolikus folyóiratok is. 1929-ben apát, 1933-ban kiskun főesperes, 1937-ben pápai prelátus lett, 1944-ben XII. Pius pápa szombathelyi megyéspüspökké nevezte ki. Szombathelyen újjáépítette a székesegyházat. Aktív résztvevője volt az 1963-66-ban megtartott II. vatikáni zsinatnak. A 60-as évektől haláláig a Liturgikus Bizottság elnöke volt.
(Források:  *vitéz Tiszaugi-Szabó Tamás: Két pápát is szolgált  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon) 

Az elmúlt napok kecskeméti évfordulói: