A második világháború alatt – elsősorban anyagi okokból – főleg színes tinta- és tusrajzokat, akvarelleket készített. Korábban is jellemző volt rá, hogy festményein alkalmazott elképzeléseit először grafikákon kísérletezte ki, most ezek a művek a háború utáni képeinek előképét jelenítették meg. Jelezték, hogy új korszak kezdődik művészetében: a fény és az árnyék megoldásával kísérletezett. Új képein a vetett árnyékok kompozíciós elemmé váltak.

1945 után alkotóereje teljes kibontakozását élte. Az 1950-es években olyan erőteljes és színgazdag műveket alkotott – saját útját járva –, amely Domanovszky Endre és Barcsay Jenő munkáit idézik. Tájakat, a természetet festette, néha portré jellegű képeket („Baby virággal”, 1950; „Baby”, 1953). A politikai indíttatású művészeti elképzelések azonban nem kedveztek Bene Géza megítélésének, az absztrakciót kifejezetten elítélték, sokkal inkább a realizmust helyezték előtérbe. Bene nem volt ugyan absztrakt művész, de tájait erősen elvonatkoztatva ábrázolta, az évtized végén megjelenő erőteljes kontúrok alkalmazása még ki is hangsúlyozta ezt a törekvését. Emiatt 1948-tól 1957-ig teljesen visszavonultan alkotott, nem vett rész kiállításokon, a rajztanítás mellett otthon festett. Egy 1958-as balatoni kiránduláson találkozott a halál élményével, ennek hatására festette „Vízparton” című képét. Így került sor életének utolsó gyűjteményes tárlatára a Műcsarnokban. A nagy sikerű kiállítás vendégkönyvébe Kodály Zoltán ezt írta: „Ez nemcsak festészet, hanem tiszta zene is.” Bene Géza nem sokkal ezután, 1960-ban elhunyt, a Farkasréti Temetőben nyugszik. 

Az elmúlt napok kecskeméti évfordulói:

- 80 éve született Gereben László népművelési felügyelő »»   
- 70 éve hunyt el Falus Elek grafikus, iparművész, díszlettervező »»   
- 175 éve született Schunda Vencel József csehországi származású hangszergyáros, zeneműkiadó »»   
- 125 éve hunyt el Kőrösi Sándor ügyvéd, jogtanár »»