175 éve, 1845. május 19-én született Schunda Vencel József csehországi származású hangszergyáros, zeneműkiadó. 1856-ban költözött Pestre nagybátyja, Schunda József hívására. Az ő üzemében lett tanonc, és 1863-ban ott szabadult segédként. Külföldi vándorévek után 1868-ban társtulajdonosként tért haza. 1871-ben átvette a céget, és a mindössze 26 éves vezető rendkívül tudatosan kezdte fejleszteni a vállalatot. Gyorsan nőtt az alkalmazottak száma: 1873-ban 9, 1898-ban 45 munkás dolgozott. A termékskála a hangszerek csaknem teljes körét felölelte. A bevétel nagy része a katonazenekarok ellátásából származott.

Nevéhez fűződik a cimbalom tökéletesítése és a modern tárogató megalkotása. Az új típusú cimbalmot először Kecskeméten mutatta be a nagyközönségnek. „A szabadságharc után 1872-ben Kecskeméten rendezett első országos iparkiállitáson, egyéb hangszerek mellett, először állítottam ki egy még pedál nélküli czimbalmot. Ez alkalommal arra a meggyőződésre jutottam, hogy ennek az érdekes magyar hangszernek, — ha szakszerűen rekonstruálhatjuk, — szép jövője lehet. Valahányszor a czimbalom megcsendült, nagy tömeg hallgató gyűlt köréje. Akik hangját lestek, elragadtatással adtak kifejezést tetszésüknek. Ezután az örvendetes tapasztalat után arra határoztam el magamat, hogy komolyan hozzálátok a czimbalom reformálásához és pedig oly módon, hogy szebb, tetszetősebb alakot adok neki, a húrkarokat kibővítem, a nyergeket jobban beosztom és így több hangot nyerek, főleg pedig, hogy egyenletes hangszínezetet igyekszem majd elérni. A Kecskeméten kiállított czimbalom első dijat, nagy aranyérmet nyert és a már akkor a bécsi 1873-iki világkiállításra kinevezett kormánybiztos Németh Imre közvetítésével, az orosz czári követség vette meg a moszkvai múzeum számára.”

Schunda Vencel József az első pedálos cimbalmot 1874-ben szerkesztette. Ebben az évben zenetörténeti jelentőségű cimbalom-bemutatót szervezett, amelyre Liszt Ferenc, Erkel Ferenc, id. Ábrányi Kornél, Erkel Sándor, Erkel Gyula, Huber Károly és Allaga Géza jelenlétében került sor.


Az 1872-től 1906-ig terjedő időben mintegy 10 000, folyamatosan tökéletesített cimbalom készült műhelyeiben. Szállítója volt az Operaháznak, a Zeneakadémiának, a Nemzeti Zenedének, a Nemzeti Színháznak, a Népszínháznak, a Vígszínháznak, a Király Szinháznak, a Ludovikának, a császári és királyi hadapród iskolának és más nevelőintézetnek. A tízezredik cimbalom elkészülte alkalmából a Zeneakadémia és a Nemzeti Zenede igazgatóságainak 500—500 koronát bocsátott rendelkezésére, hogy pályázatot hirdessenek egy cimbalom és tárogató számára írt zeneműre. A Zeneakadémián a bíráló bizottság Mihalovich Ödön igazgató elnöklete alatt ült össze, és a beérkezett művek közül az 500 koronás jutalmat Weiner Leó szerzeményének ítélte oda. A pályázat feltűnő sikerére való tekintettel felajánlott 150 koronás második díjat pedig Antalffy Zsiross Dezsőnek juttatta. Kevésbé sikeres találmánya volt a népharmónium (1877), az „Arion-citera” (1880) és a „gyermekcimbalom acéllemez hangokkal” (1887). Budapesten hunyt el 1923. január 26-án.

(Források:  *Magyar Életrajzi Lexikon  *Parlando — a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének zenepedagógiai folyóirata  *Schunda V. József: A czimbalom története)