Politikusként számos rangos pozíciót kapott. 1924-től a nemzetgyűlés második alelnöke, majd a nemzetgyűlés, később a képviselőház elnöke lett. 1929. február 4. – 1932. október 1. között gróf Bethlen István, majd gróf Károlyi Gyula kormányában igazságügy-miniszteri posztot töltött be. 1944-ben, a német bevonulás után Visegrádon bujkált a németek elől. 1945. június 28-án a rendőrség budapesti főkapitánysága politikai-rendészeti osztálya letartóztatta. A Budapesti Népbíróság 2,5 évi fegyházbüntetésre ítélte, 1946. június 1-jén szabadlábra helyezte. Ezután külföldre menekült, és Svájcban telepedett le. Távollétében büntetését a Népbíróságok Országos Tanácsa 1948. június 15-én 8 évi fegyházbüntetésre súlyosbította. 1992. november 9-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette a vádak alól. 

A szabad természettel való kapcsolata kora fiatalságáig nyúlik vissza, mert alig tízéves korában már a Tátrában járt. Egyetemi évei alatt a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club sportéletében tevékenykedett, az egyesület ifjúsági elnöke is volt. A Magyar Természetbarát Szövetségnek előbb társelnöke, majd elnöke lett, a politikai élet azonban úgy lefoglalta idejét, hogy meg kellett válnia a szövetség vezetésétől, de mint védnök, fenntartotta a kapcsolatot. 1933-ban ismét a szövetség elnöke lett egészen 1938-ig. Több egyesület tiszteletbeli tagja volt. A turizmus fontosságáról nagy érdeklődéssel várt előadásokat tartott a rádióban. Sokat tett Visegrád turisztikai fejlesztéséért, a visegrádi vár romjainak és a Salamon-toronynak megóvásáért, a turistautak kiépítéséért és gondozásáért, a Nagy-Villám turisztikai célponttá való fejlesztéséért. A Nagy-Villámon a kilátót (Jubileumi-kilátó, épült 1933-ban) később róla nevezték el Zsitvay-kilátónak. Ugyanitt a kék turistaút egy része szintén az ő nevét viseli.

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség)