110 éve, 1909. november 7-én született dr. Szobonya Zoltán ügyvéd, az 1956-os forradalom mártírja. Polgári családból származott. Debrecenben végezte a jogi egyetemet, majd a közigazgatásban dolgozott, Zomborban alispáni titkár volt, Baján pedig főszolgabíró. 1943-ban hívták be katonának, az orosz fronton harcolt. 1947-ben került haza a hadifogságból. Járási főjegyzőként dolgozott Jánoshalmán. De következett az 1948-as esztendő, az egyházi iskolák államosításának ideje, és ekkor Rákosiék felfigyeltek Szobonya Zoltánra, mert az egyházi iskolák államosítása ellen szavazott. Egyedül, ráadásul nyílt voksoláson tette ezt, emiatt ki kellett lépnie a közszolgálatból. Így lett ügyvéd, és ettől kezdve szinte folyamatosan veszélyben élt, ugyanis azokat az egyszerű embereket képviselte a törvény előtt, akiket a rendszer ki akart telepíteni, akiktől el akarta venni a földjüket, valamint akiket kuláknak bélyegzett. Egy 1955-ös ÁVH-s jegyzőkönyv szerint „a kulákok védőszentje” volt.

1956-ban a forradalmi események Jánoshalmán október 26-án kezdődtek, akkor ért oda a forradalom. Az emberek lelkesedése kezdett beérni. Megfékezésükre a tanácsházán megalakult pártállami válságstáb, a párttitkár, a rendőrparancsnok meg a többiek őrizetbe vétették a forradalom várható vezetőit, dr. Szobonya Zoltánt és a volt községi bírót. A hír hallatára az emberek az utcára vonultak, kiszabadították őket, megalakították a forradalmi bizottságot, követeléseiket 19 pontban fogalmazták meg. Vezetőjükké dr. Szobonya Zoltánt választották, aki felvette a kapcsolatot a környező községekkel, segítséget nyújtott az ottani forradalmi bizottságok megalakulásában. Kapcsolatot tartott a kiskunhalasi és a bajai forradalmi bizottságokkal. Számára a legfőbb érték az emberi élet volt, mindenkit visszafogott az önbíráskodástól és a személyes bosszútól. Neki köszönhető, hogy Jánoshalmán semmilyen erőszakos cselekmény nem volt, mindvégig rend, élet- és vagyonbiztonság volt tapasztalható. Amikor novemberben a szovjet csapatok elérték Jánoshalmát, ő maradt egyedül a tanácsházán, és fogadta a szovjet csapatok vezetőit. A parancsnok akkor még köszönetet is mondott neki a rendért és nyugalomért, de természetesen ez sem volt enyhítő körülmény később. 1957 februárjában letartóztatták, ellene a vád a szokásos volt: a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése. Mivel vádlóival politikai kompromisszumot nem volt hajlandó kötni, az ítélet kötél általi halál volt, amit - a benyújtott kegyelmi kérvény ellenére - 1958. szeptember 29-én a kecskeméti börtönben végre is hajtottak. Kivégzésekor utolsó szavai ezek voltak: „Hazámért és Jánoshalma népéért!”

1989. szeptember 29-én a család dr. Szobonya Zoltán földi maradványait Kecskemétről felhozatta Budapestre és a 301. parcellában, a hősök temetőjében méltóképpen eltemette. Családja 1991. október 24-én az Országházban a köztársasági elnöktől posztumusz kitüntetését vette át. 1992. október 23-án szülővárosában, Jánoshalmán az egykori Szabad Május tér vette fel a mártír, dr. Szobonya Zoltán nevét. 1993. szeptember 29-e óta emléktábla hirdeti vértanúságát a kecskeméti börtön falán.
(Források:  *Hunyadi Népe, 2009  *Mécs Imre parlamenti képviselő felszólalása a kivégzés 50. évfordulóján  *parlament.hu  *szobonyazoltan.com) Az elmúlt napok kecskeméti évfordulói: