95 éve, 1923. november 19-én mutatták be Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét. A "Magyar Zsoltár" döntő fordulatot hozott Kodály életében. Olyan mű született meg, amellyel szerzője nemcsak nemzetközi elismertségét alapozta meg, hanem egy olyan önvallomást is megfogalmazott, amelyben az egész nemzet önmagára ismerhet, miközben egyetemes érvényre is szert képes tenni. A nagyzenekarra, énekesekre, szólistára írt darab Kecskeméti Vég Mihály által szerzett szövege egy bibliai zsoltár 16. századi magyar átírása. Kodály a régi magyar irodalom tanulmányozása során találkozott Kecskeméti Vég Mihály 1560 körül keletkezett zsoltárparafrázisával, az 55. zsoltár szabad átköltésével. A szöveg legrégebbi feljegyzése az úgynevezett Boroszlói Kéziratban található, Kodály azonban nem ebből, a vers keletkezésével körülbelül egyidős forrásból, hanem a Gönczi György nevéhez kapcsolt, 1620-as énekeskönyvből ismerte meg. A költőről, Kecskeméti Vég Mihályról szinte semmit sem tudunk. Tollából mindössze ez az egy költemény maradt fenn, neve pedig három különböző hivatalos iraton is megjelenik (1521-ben a Krakkói Egyetem diákjaként, 1564-ben Kecskemét főbírájaként, 1594-ben pedig kecskeméti prédikátorként), de a három személy azonossága erősen vitatható. A „Mikoron Dávid” kezdetű dicséret azonban a korszak magyar lírájának jellegzetes terméke: a dávidi zsoltár magyar viszonyokra alkalmazott, aktualizált parafrázisa. Szerkezete egyszerű: első három sorában sorfelező tízesekből álló, a negyedikben öt plusz hat szótagos strófája a históriás énekekből – például Tinódi híres művéből, az Egri históriának summájából – köszön vissza.

 

Az 55. zsoltár „a rettenetes ellenség megbüntetéséért és a szabadulásért való könyörgés” alcímet viseli a Bibliában, s e téma – az ellenségeitől körülvett hős – eleve magában rejti az aktualizálás lehetőségét. Nemcsak a 16. századi prédikátor, de Kodály személyes tapasztalata is lehetett ez: Kecskeméti Vég Mihály soraiban az ellene folytatott eljárás körülményeire, az őt vádoló ellenségekre és a vele szembeforduló barátokra éppúgy ráismerhetett, mint az I. világháború utáni Magyarország belső feszültségeire és ellentéteire. Ugyanakkor a trianoni traumát átélt magyar koncertlátogató is hasonlóképpen képes lehetett politikai síkon aktualizálni a hallott szöveget: az elhagyott–elárult nemzet képe merült fel lelki szemei előtt. Így válhatott a bibliai Dávid tapasztalata univerzálissá.
(Források:  *Katona József Könyvtár  *MR3 Bartók Rádió)