140 éve, 1877. november 22-én született Ady Endre, a 20. század magyar költészetének forradalmi megújítója, a legnagyobb magyar költők egyike. Művészi pályájának indulása szinte egybeesett Kodály Zoltánéval: Adynak 1906-ban jelent meg Új versek címmel az a verseskönyve, amely teljesen új utakra terelte a magyar költészetet, míg Kecskemét szülöttje ugyanebben az esztendőben védte meg A magyar népdal strófa-szerkezete című doktori disszertációját, és mutatta be első, Nyári este című szimfonikus művét. Arról nincsenek adatok, hogy Ady ismerte volna Kodály Zoltánt, de költészete közel állt a nagy zeneszerző törekvéseihez, aki 1925-ben így írt róla: „Nékünk támadt egy új költőnk, Ady, aki a maga nyelvét a régi magyar nyelvből alakította ki csodálatosan. Eleinte megtámadták, abszurdnak, homályosnak, érthetetlennek, sőt – nem-magyarnak nyilvánították. Később azután a Saulusokból váltak a leglelkesebb Paulusok.” Kodály Ady öt költeményéhez írt kottát, az Akik mindig elkésnek című kórusművének ősbemutatója 1934. július 22-én Kecskeméten, a Piarista Gimnázium előtti téren, a Hírös Hét kiemelkedő eseményén volt. Utolsó kézirata is egy Ady-vers, Az Isten harsonája megzenésítésének tervéről árulkodik. Ady Endre emlékét – Magyarország szinte valamennyi településéhez hasonlóan – a hírös városban is utca őrzi.