130 éve, 1890. február 7-én született Joós Ferenc (1934-ig Joszt) tanító, író, helytörténeti kutató. Budapesti munkáscsaládból származott. 1910-ben szerzett tanítói képesítést a budapesti állami tanítóképzőben. Ezt követően Arad és Temes vármegyékben vállalt tanítói állást. Az összeomlás után, 1920-ban mint menekült tanító érkezett Kecskemétre. Tevékenyen részt vett a gróf Klebelsberg Kuno nevéhez fűződő iskolareformban, amelynek során közel ötezer tanterem, tanítói lakás és egyéb népiskolai objektum létesült. A reform központja a Kecskemét környéki tanyavilág volt. Joós Ferenc a népiskolák felügyelőjeként számos tanyai iskola létesítésében, majd korszerűsítésében részt vett (az országos akció jelképes megnyitója – iskolaavatója – is Kecskeméten volt, 1926. október 4-én).

Pusztai, majd falusi tanítóság és háborús katonai szolgálat után 1920-ban került Kecskemétre: tanítóként, felügyelő igazgatóként, a művelődésügyi osztály előadójaként működött 1948. december 31-i első nyugdíjazásáig. Az 1920-as évektől tagja, 1933-tól 1949-ig alelnöke volt a Katona József Társaságnak. Életének ebben a szakaszában főként szépirodalmi műveket publikált: verseket, elbeszéléseket, meséket; két egyfelvonásosát több vidéki színházban játszották.

1953-ban kapott újra állást: volt iskolai adminisztrátor, óraadó tanár, napközi otthoni nevelő; végre 1958-ban került olyan munkahelyre, ahol tudását a közösség hasznára leginkább kamatoztathatta: a megyei könyvtár helytörténeti gyűjteményének élére. Közel 70 éves fővel tett könyvtárosi szakvizsgát, nem sokkal 80. születésnapja előtt ment nyugdíjba másodszor, véglegesen. Nyugdíjba, de nem nyugalomba: aktív dolgozókat megszégyenítő pontossággal járt be naponta a levéltárba, hogy elsőként - és egyetlenként végigolvassa és kijegyzetelje Katona József hivatali iratait. Munkásságának e második szakaszában készítette és publikálta azokat a kecskeméti művelődéstörténettel foglalkozó műveit, amelyek fontos hozzájárulások az egyetemes magyar színház-, nyomda- és irodalomtörténethez is: két könyvét a kecskeméti színészet történetéről (A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957.; Korszakok, színészek, nézők a kecskeméti Katona József Színházban, Kecskemét, 1974.), Az első kecskeméti könyvnyomda történetét (Kecskemét, 1959.) és tömör bevezetővel ellátott összeállítását Katona József hivatali irataiból (in: Cumania, Kecskemét, 1979.). Ez utóbbi művének alapja, háttere az az évek gondos munkájával összeállított jegyzék Katona hivatali iratairól, amelyet élete utolsó - a sors kegyelméből még befejezett - műveként készített. Az említetteken kívül még számos fontos tanulmánya, ismeretterjesztő írása, kritikája, bibliográfiai összeállítása jelent meg.

Joós Ferenc felettébb szerette a hírös várost, amely befogadta őt. Barangolások Kecskeméten című írásának előszavában így foglalta össze érzéseit: „Bizonyos, hogy a felnövő fiatalok és ideköltözöttek közül sokakat érdekel a számukra megélhetést nyújtó régi város múltja, de jelene is, és hogy hol lesz a helye a jövőben. Erre szeretnénk választ adni azokon a képzeletbeli barangolásokon, amelyeken felkeressük a város egy-egy nevezetességét. Ismerjék meg Kecskemét mai lakói elődeik és egymás életét. Álljanak meg egy-egy utcanévtábla, szobor, régi épület, emléktábla előtt, gondolkozzanak el azokról, akiknek emlékét őrzik! A történelem, a haladás útjelzői ezek az emlékjelek."

Városában, Kecskeméten, de azon túl is irodalomtörténészek, helytörténeti kutatók évtizedek óta Feri bácsinak hívták, s tisztelték az évei előrehaladtával mit sem csökkenő érdeklődése, munkakedve, egyre sokasodó eredményei miatt. Az első világháborúban elszenvedett sebesülésének emlékét nemcsak a gomblyukában hordott hadirokkant-jelvénnyel, hanem bicegő járásával, elmaradhatatlan botjával is őrizte; de szellemi frisseségben 90 évesen is példát mutatott a nála évtizedek sokaságával fiatalabbaknak: mindenütt ott volt, ahol kultúráról esett szó, mindenről véleményt formált és nyilvánított. Hatalmas helytörténeti anyagismeretével, önzetlen segítőkészségével intézményt pótolt: aki Kecskemét múltjának kutatásában elakadt, bízvást fordulhatott hozzá, emlékezetből volt képes útbaigazítani. 1980 karácsony estéjén halt meg, másfél hónappal 91. születésnapja előtt.

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Orosz László: Joós Ferenc (1890-1980)  *Pataki Klára: A „hírös város" szenvedélyes kutatója  *nevpont.hu  *Társasági Hírek, 1981)