125 éve, 1894. november 25-én született id. Bánky Róbert színész, színigazgató. A színészakadémián elvégzett egy év után nem sokkal bevonult katonának. Ekkor egy ravasz „színjátékkal" megmentette egységét a biztos pusztulástól, amiért később vitézi címet kapott. Az I. világháború alatt orosz hadifogságba esett, és ott magyar színtársulatot szervezett. A háború után 1922 és 1925 között a Belvárosi Színházban, majd 1925–1926-ban a Thália színpadán játszott. 1926-ben Marosvásárhelyre, 1927-ben Pécsre, 1932-ben Kecskemétre szerződött. Ezután a Magyar Komédia Kamaraszínház vezetője lett. 1939 és 1941 között úgynevezett cseretársulatot vezetett, amellyel ellátta a debreceni Csokonai Színházat. 1941 és 1944 között a Magyar Színház igazgatója volt, mely ekkor Új Magyar Színház néven működött, és párhuzamosan 1942–1943-ban a szegedi színház vezetőjének is kinevezték. Ő a helyben működő Ihász Aladárt bízta meg a vezetéssel, főrendezőnek pedig megtette a Színészkamarából kizárt Both Bélát. 1943-tól a Tábori Színház vezetői munkakörét is ellátta, valamint a Színészkamara alelnöki tisztét is betöltötte. Az Új Magyar Színház igazgatójaként Bánky igyekezett kihasználni az operett „háborús konjunktúráját”, minden évben szerepeltetett egy-egy operettet Fedák Sári főszereplésével. Emellett igényes drámaciklust állított össze.

1945-ben az Igazoló Bizottság a Horthy-korszakban betöltött vezető beosztása miatt, s a szélsőjobboldaliság vádjával Bánkyt „örökre" eltiltotta a pályáról. Majd mégis igazolták, de állást sokáig nem kapott. Segédmunkásként dolgozott a Rákosi Mátyás Műveknél, ahol beállt a munkásszínjátszók közé. 1952 és 1956 között Szolnokon, 1956 és 1962 között Győrben játszott. Élete utolsó két évtizedét egy Rákóczi úti mosókonyhában élte le. Temetői szónoklatok tiszteletdíjából egészítette ki szerénynél is szerényebb nyugdíját.
(Források:  *Balogh Géza: Szegedi színháztörténetek  *Magyar Színházművészeti Lexikon  *Sándor János: A szegedi színjátszás krónikája)