50 éve, 1969. június 20-án hunyt el dr. Szunyoghy János középiskolai tanár, zoológus. 1908. szeptember 28-án született. Édesapja Szunyoghy Farkas festőművész, a Kecskeméti Református Tanítóképző tanára volt. Gimnáziumi tanulmányait a Kecskeméti Református Gimnáziumban végezte és itt tett érettségi vizsgát is 1926-ban. 1931-ben a Budapesti Tudományegyetemen szerzett természetrajz-földrajz szakos tanári oklevelet. 1932-ben Kecskeméten, a Református Leánylíceumban kezdett tanítani, és ebben az évben védte meg doktori disszertációját zoológiából. 1935-től hét tanévet töltött a Református Gimnáziumban tanárként, ahol kiváló, magával ragadó tanáregyéniségként ismerték. 1937-től rendszeres előadója volt a Katona József Társaságnak és a Keresztyén Ifjúsági Egyesületnek is. 1938-tól évente szervezett természetrajzi gyűjtő és tanulmányutakat, kirándulásokat, ezzel is gyarapítva a természetrajzi szertár állományát, amelynek őre is volt.

A második világháború alatt a Pécsi Hadapródiskola tanáraként megmentette a siklósi vár levéltári anyagát. 1945-ben orosz hadifogságba esett. 1948-ban visszatért Kecskemétre tanítani, majd a Református Gimnázium államosítása után Budapestre hívták a Természettudományi Múzeumba tudományos kutatónak, ahol hamarosan megvédte kandidátusi értekezését. Az állattár vezetőjeként tervezője és létrehozója volt a Magyar Nemzeti Múzeum Magyarország állatvilága című kiállításának.

1956-ban szinte teljesen leégett a Múzeum nagy értékű, Közép-Európában egyedülálló Afrika-kiállítása. Ennek pótlására 1959 végén Dénes István és Széchenyi Zsigmond vezetésével öttagú expedíció indult útnak az afrikai Tanganyikába, és zoológusként közöttük volt dr. Szunyoghy János is. Ő foglalkozott a lenyúzott állatbőrök kikészítésével, szárításával, a trófeák, az általa lőtt, illetve befogott gerinces állatok és ízeltlábúak kipreparálásával. A következő évek a gazdag anyag feldolgozásával és az új út tervezésével, előkészületeivel teltek el.

Az 1965-ben indult újabb expedíció egy évig tartott, és igen jelentős eredménnyel járt, nem csak zoológiai, hanem néprajzi téren is. Az expedícióról, annak eredményéről, saját tevékenységéről, élményeiről az 1968-ban megjelent „Egy év Tanganyikában" című könyvében számolt be. Több ismeretlen légy- és lepkefajta tőle kapta a nevét. Magyar és idegen nyelven 37 tudományos dolgozata jelent meg. 1954-től haláláig Újpesten élt.