Róth Miksa 1865-ben született Pesten. Édesapja, Róth Zsigmond üveges egyike volt az utolsó céhmestereknek. Fia az õ műhelyében sajátította el az üveg készítésének ismeretét. A műhely magas színvonalon gyártott színes üvegablakokat, de csak mértani mintákat alkalmazott. A fiatal művész ismereteit több külföldi útján tökéletesítette. Évszázadok után éppen ekkor alakult ki az üvegfestés új módszere. Az antik üveghez tértek vissza, és ezüstözéssel alakították ki a szép színeket. Róth Miksa tudatosan igyekezett feleleveníteni a középkori székesegyházakban alkalmazott eljárásokat. Mértani mintákkal ékesített, változatos üvegablakai kivételes szépségben pompáznak máig. Ő készítette az 1896-os millenniumi kiállítás pavilonjának üvegablakait is. Ennek a sikerét a király érdemkereszt adományozásával ismerte el.

Művészi rangját mutatta, hogy 1897-ben az ezredfordulós párizsi világkiállítás előkészítő bizottságában való részvételre kapott felkérést. A kiállításon ezüstérmet adományoztak három gyönyörű Tiffany-üveg mozaikjának. 1902-ben részt vett a torinói nemzetközi kiállításon, 1904-ben St. Louisban nagydíjjal tüntették ki. Ettől kezdve számos művészetszervezési feladattal bízták meg. Többek között 1906-ban a milánói iparművészeti kiállításon tagja volt a nemzetközi zsűrinek. Ugyanebben az évben Liege-ben ismerték el egyedülálló művészetét. 1910-ben a bécsi vadászati kiállításon mutatta be Erzsébet királynéról és Ferenc Józsefről készült üvegfestményét. A Kossuth- és a Deák-mauzóleum színes üveg ablakainak tervrajzai, képei is fennmaradtak.

A Debreceni Egyetem üvegablaka a koronás középcímerrel

Stílusa előbb historizáló volt, majd a magyar szecesszió egyik legnagyobb alakjává fejlődött. Új anyagot alkalmazott, az ún. Tiffany-üveget. Ez nagyon alkalmas volt növények, virágok, vízfelületek érzékeltetésére. Ezek az ólmozott üvegablakok nagy sikert hoztak alkotójuknak. Elnyerte velük az Iparművészeti Társulat 1898-as karácsonyi kiállításának nagy aranyérmét.

A mozaikkészítés magyarországi meghonosítása is Róth Miksa nevéhez fűződik. Két olasz munkás tanította meg neki ennek a mesterségbeli titkait. Ezután még újított is az eljárásokon. Ennek során együttműködött Zsolnay Vilmossal, az ő eozinját igyekezett alkalmazni munkáiban. Elkészítette többek között a Széchenyi fürdő mozaikjait, és az egykori kecskeméti Iparos Otthon belső és külső üvegmozaikjai is vélhetően az ő munkája. A díszterem mennyezetén nemrég tárták fel a vakolatba süllyesztett üvegmozaik-díszítés töredékeit. Ezek a hevederívek két oldalán és a boltszakaszokon láthatóak: szétnyíló, kék kelyhekből és arany szárakból álló stilizált virágok. A szecessziósan átírt népi motívumokból építkező nagyszabású mozaik Róth Miksa üvegműhelyében készülhetett, esetleg testvére, a kecskeméti református Újkollégium üvegablakait készítő Róth Manó közreműködésével. Bár erről levéltári forrás nem áll rendelkezésre, a stíluskapcsolatok ezt valószínűsítik. Emellett szólnak a felhasznált anyagok (anyagában színezett, illetve aranyfóliás síküveglapok) és a mozaiktechnika is. Róth Miksa már az „opalescens üvegmozaikok” kapcsán beszélt arról az „inkább szőnyegszerű nagy mozaikszerű hatásról”, melynek szellemében később dolgozott. Emlékirataiban a modern mozaikkal kapcsolatban az arany „vékony fonalakban inkább, mint rajzos elemként” való felhasználását is említette. Róth szerzőségét erősíti, hogy az Iparos Otthon építésekor már álló Cifrapalota Pávás termének üvegmozaikjai is az ő műhelyéből kerültek ki. A Pávás terem dekorációja, karéjos stukkódíszei is sok hasonlóságot mutatnak az Iparos Otthon dísztermének kialakításával.

Holtság Károly kecskeméti üvegművész,

 az üvegmozaik-díszítés felújításának vezetője, munka közben

Róth Miksa 1939-ben zárta be műhelyét. 1944-ben halt meg, természetes halállal, de lelkében szomorúan, szinte feladva az életet, rettegve az elkövetkezőktől. Formálisan mentesítették a faji törvények alól, mivel már az első világháború előtt katolikus lett. Családtagjai azonban nem voltak mentesítve ezek alól a törvények alól, két fiútestvére lett áldozata a szörnyűségeknek. Szomorú, hogy a törvényeket pontosan abban az Országházban hozták, amelynek felépítéséhez, díszítéséhez keze munkájával hozzájárult.