Diákévei alatt, amikor még tilos volt a tanulók körében a magyar nyelvű beszéd és a magyar nyelvű könyvek használata, Homokay Pál megkezdte irodalom- és nyelvszervező tevékenységét. Megalapította a Selmeci, majd a Pozsonyi Magyar Társaságot, amelyekben rendszeres nyelvművelő és irodalomnépszerűsítő munkát végeztek, segítették írói pályák elindulását és a magyar nyelv ápolását. Ezekben az években a nemzeti nyelv megteremtéséért és elterjedéséért való küzdelem egyet jelentett a leghaladóbb nemzeti, függetlenségi törekvésekkel. A fiatalember hihetetlen energiával dolgozott. Tanulmányai és vezetői munkája mellett könyvtárat alapított, dalárdát szervezett, közben görög és latin költők műveit fordította. Később megszülettek a saját szépirodalmi munkái, művészi értékű versei, drámái. Nem sokkal ezután publicisztikai tevékenységbe fogott: kiadta a Kis-koszorú című hazafias és haladó gondolkodású irodalmi diákfolyóiratot, amely nagy hatással volt a fiatal Petőfire. Tanulmányai befejeztével Homokay a losonci líceim tanára lett és 22 éven át oktatott az intézetben költészet- és szónoklattant. Közben saját költségén megjelentette híres, Magyar Költészet című stilisztikai és irodalomelméleti munkáját, amelyből nemcsak diákjai, hanem korának nagy költői is tanultak.

Homokay 1855-ben költözött haza szülővárosába – feleségével és gyermekeivel együtt. Távollétének ötven éve alatt Kecskemét némi változáson ment keresztül. Már minden egyháznak megvolt a maga elemi iskolája, ezekben neves tanárok oktatnak. A városban volt már három laktanya, öt vendégfogadó, huszonöt kocsma, könyvnyomda, két gyógyszertár, kórház és postahivatal… Ilyen viszonyok közt telepedett le és lett a Református Kollégium tanára Homokay. Zseniális pedagógus volt. Egyik tanítványa így írt róla: „Ami bánásmódját illeti, az páratlan humanitású volt, milyet még azon időben igen kevés tanár részéről lehetett tapasztalni. Tanítványait magázta, s a botbüntetést – amely akkor annyira uralkodó volt – eltörölte.” A sors mégis úgy hozta, hogy szülővárosában csak háromévnyi tanítás adatott neki. Ötvennegyedik születésnapján, 1858. június 8-án végzett vele a Kecskeméten dúló kolerajárvány.
(Forrás:  *Hírös Naptár, 2008) Az elmúlt napok kecskeméti évfordulói: