155 éve, 1864. május 19-én Kecskeméten született Hankovszky Zsigmond szőlő- és gyümölcsnemesítő. Iparos családból származott, apja őt is mesterembernek szánta, de Hankovszky önéletrajza szerint „inkább paraszt” akart lenni. Gyermekkorától vonzódott a természet és a föld megmunkálása felé. 1882-ben fejezte be tanulmányait az érdiószegi állami vincellériskolában. Bizonyítványában az alábbi minősítéseket találjuk: az elméleti oktatásban figyelme „feszült”, „igen szorgalmas”, a szőlő-, kerti- és pincemunkákban „igen ügyes”. Ez a minősítés hosszú élete során mindvégig jellemezte Hankovszkyt.

1982-83-ban erdélyi szőlőbirtokosoknál volt vincellér és pincemester. Ezt követően az Országos Központi Mintapincében, majd 1885-től Kecskeméten dolgozott. Az édesapjától örökölt, 1860-ban telepített 12 holdas úrréti szőlőjét 35 holdra egészítette ki. Jelentős része volt a múlt század végi, felgyorsult ütemű homoki szőlőtelepítésben. Közvetlen irányításával Paks, Hajdusámson, Kisvárda, Albertirsa és Cegléd határában telepítettek szőlőt. A ceglédi Unghváry-féle faiskola szaktanácsadója is volt. 1894-ben ő ültette, majd gondozta a Kecskeméti Gazdasági Egyesület szőlőjét. Úrréti szőlőtelepe mintául szolgált a helybeli gazdák számára. 1912-ig 1500 fajta szőlőt gyűjtött össze. Nagyban termesztette a kövidinkát, kadarkát, olaszrizlinget és több csemegeszőlőt. Sikeres gyümölcsnemesítési munkát is folytatott. Nagy érdemei voltak a kajszi elterjesztésében Kecskeméten és az egész Duna-Tisza közén. Tőle származik a „rózsabarack” elnevezés.

Hazai és külföldi kiállításokon számtalan díjat nyert szőlőivel és gyümölcseivel. A Gazdasági Egyesületben és más fórumokon is tartott előadásokat a nagyközönség számára. Alapító tagja és egyik szervezője volt az 1918-tól működött Kecskeméti Szőlősgazdák Egyesületének. A helyi lapokban és az országos kertészeti és szőlészeti-borászati lapokban jelentek meg cikkei. Egy ideig a Kecskeméti Lapok szerkesztője is volt.

A szőlő- és gyümölcstermesztés technikai korszerűsítésén is sokat fáradozott Terveit maga rajzolta, szerkesztette mérnöki precizitással. Elgondolásait nagyrészt saját gazdaságában próbálta ki. Igyekezett népszerűsíteni a „sodrony melletti szőlőmüvelést”, bizonyítva, hogy az gazdaságosabb, mint a karó melletti, s főleg csemegeszőlőkbe javasolta. Tervezett fametsző ollót, rúdra szerelt fanyíró ollót, három lábú gyümölcsszedő állványt, új rendszerű prést. Fogatos szőlő- és gyümölcspermetezőgépét (többféle beállítási lehetőséggel) rendszeresen használta gazdaságában.

Részlet Hankovszky Zsigmond diákkori jegyzetfüzetéből

Az 1930-as évek végétől egyre inkább csak kedves gyümölcsfáival törődött Kisfáiban levő birtokán, amit „aggkori menedékhely”-nek nevezett. Még 81 éves korában is nemesített egy újabb almafajtát. Hosszú élete során 498 szőlő-, 159 alma-, 117 körte-, 377 őszibarack-, 57 meggy és többszáz kajszibarack fajtát, illetve változatot gyűjtött össze és figyelt meg.

Hankovszky úgy gondolta, hogy gyakorlati példamutatással is igyekszik ösztönözni a kecskemétieket a korszerűbb gyümölcstermesztésre. Mint mélyen vallásos ember ezeket a terveit szociális jellegű, emberbaráti elképzelésekkel kapcsolta össze. Vagyonának nagy részét kísérletezésre, közcélokra, a gyümölcskultúra fejlesztésére fordította. 1917-ben a város református egyházának adományozta 8 és fél holdas Daróczi közi ingatlanát, hogy ott Hankovszky-liget néven mintakertet és népligetet létesítsenek a kecskemétiek számára. Tervei szerint a Hankovszky-liget két részből állt volna. Az ún. tanulmányi részben gyümölcsös (60 fajta körte, 100 fajta alma, sárga- és kajszibarack), szőlőtelep (400 fajta bor- és csemegeszőlő), konyha- és díszkert kialakítására került volna sor. Előadóterem, könyvtár és múzeum szolgálta volna az elméleti ismeretek elsajátítását. A Hankovszky-liget másik — általa „közélvezeti”-nek nevezett — részében polgári vendéglő vegyes kereskedéssel, cukrászda, nyitott uszoda, korcsolyapálya, „népliget”-nek elkeresztelt szórakozóhely és „népvendéglő” létesült volna. Az alapításkor kikötött haszonélvezetről is lemondott 1930-ban. Elképzeléseiből kevés, jobbára csak a gyümölcstelep valósult meg. Bár a Gyümölcstermelők Országos Egyesülete 1932-ben a Hankovszky-ligetnek „a hazai gyümölcstermesztés fellendítése érdekében kifejtett kiváló érdemeiért” elismerő oklevelet adományozott, Hankovszky önéletírásában „törekvéseim legmeddőbb cselekvésének” nevezte alapítványát. Vagyonából és jövedelmeiből juttatott a Magyar Természettudományi Társulatnak és az Országos Közművelődési Tanácsnak is kertészeti témájú művek kiadására, szemorvosok ösztöndíjára és kertészek képzésére egyaránt. Elveihez híven végrendeletében is kikötötte az általa alapított ösztöndíjról: „kertészeti ágak és gyakorlati tevékenységben kiváló egyének között és nem holmi szobatudósok és magasrangú kertészkedö dilettánsok között osztandó ki.”

Hankovszky Zsigmond életével és munkásságával igazolta saját elveit: „teret kell engedni a gyakorlati tapasztalatok érvényesülésének is, mert gyakorlat nélkül egyedül elméletre és hatalomra építeni a jövő többtermelését nem lehet”. 1949 májusában hunyt el. Maga tervezte sírkövének felirata „Munka nélkül nincs eredmény, tudás nélkül nincs haladás.” Szebben, pontosabban ma sem fejezhetjük ki életművének tanulságait.