„Halála nem volt váratlan, szerettei, barátai már hetek óta aggódva, s néha – látva nagy szenvedéseit – tán kérve is, lesték a kikerülhetetlennek látszó pillanatot: mégis, midőn elérkezett, megdöbbent szívünk, elfogódott lelkünk a nagy veszteség meggondolására, mert ő nemcsak a mienk volt, elvesztése nemcsak minket sujt, hanem közelebbről a kecskeméti reform. egyházmegyét, melynek sokáig főesperese; a kecskeméti főiskolát, melynek megteremtője, éltető lelke; a dunamelléki reform. egyházkerületet, melynek munkás tanácsbírója volt, távolabbról pedig az egész prot. egyházat, melynek egyik legönzetlenebb, legkiválóbb és legkitartóbb munkása volt” - méltatta őt 1884. május 11-én, a haláláról beszámoló cikkében a Kecskeméti Lapok.

Fördős Lajos arcképe
(Vasárnapi Újság, 1868)

Fördős Lajos 1817. június 17-én Gyönkön született. Tanulmányait szülővárosában és Pápán végezte. Bölcsészetet és jogot is tanult, azonban mindvégig a lelkészi pályára készült. 1838-ban papi vizsgát tett, és 1839 tavaszán Kecskemétre került segédlelkésznek. A hírös városban eltöltött két év alatt ismertté, népszerűvé vált. Papi szolgálatát a Vasárnapi Újság 1868-ban így jellemezte: „... a fiatal káplán, ki legtöbb társától elütöleg, maga készitette beszédekkel szokott föllépni a szószékbe s ott lelkesen és szónoki hatalommal papolt, annyira megnyerte az egész közönség szeretetét, hogy az ottléte alatt nyert számos kitüntetéseken kivül, emléke megmaradt a gyülekezetben évek hosszu során át — oly elevenen, hogy reá, a tizenhat év mulva bekövetkezett üresség idejében visszaemlékezett s őt rendes lelkészül hivta kebelébe egykori kedves népe.”

Kisújszállási, illetve kunszentmiklósi kitérő után 1956-ban – immár végleg – ismét Kecskemétre szegődött el. Lelkészi munkája mellett részt vett a teológiai akadémia fennmaradásáért folytatott küzdelemben is. A vita, amely „hosszasan tartott s Fördös abban törhetlen eréllyel, hő buzgósággal, áldozatkész tevékenységgel, s éles dialektikával védte Kecskemét jogait”, végül kompromisszummal zárult. Kecskemét megtartotta a teológiai előkészítő osztályt, Pest pedig előbb megkapta a három felső osztály, később pedig a teljes teológiai tanfolyam fölállításának jogát. Ezután az anyagi eszközök hiányában még mindig vajúdó gimnáziumot biztosabb alapokra fektette; illetve a jogi akadémiát, a város áldozatkészségétől támogatva, ismét rangos iskolává fejlesztette. Egyházmegyéje 1869-ben főesperessé választotta, s elnöke lett a szlavóniai misszióbizottságnak és a Magyarországi Protestáns Egyletnek. 1881-ben részt vett a debreceni zsinaton, ahol mint rangidős esperes a távol lévő Török Pál püspököt helyettesítette.

Fördős Lajos protestáns íróként is jelentős szerepet töltött be. Önálló munkái 1846-1876 között jelentek meg, néhány kivétellel valamennyi Kecskeméten. Papi dolgozatokat közlő sorozataival az alföldi várost a református egyházi irodalom egyik központjává tette. Szerkesztette a Kecskeméti Protestáns Közlönyt és a Kecskeméti Lelkészi Tárat is. Legnevezetesebb műve a Konkordáncia, vagy Szentirati Szókönyv.

Élete utolsó éveiben egészsége erősen megromlott. Bár valószínűleg püspöknek is megválasztották  volna, testi erejének hanyatlása miatt azonban elhárította magáról ezt a nagy tisztességet. Fördős Lajos 135 éve, 1884. május 5-én hunyt el. A gyászszertartáson Nagy Ferenc főiskolai tanár így búcsúzott tőle: „Nem tudom – úgymond – akkor volt-e ő nagyobb, mikor a kecskeméti főiskola érdekében erejét megfeszíté, szóval, tollal, s tettel küzdött, vagy mikor az egyházkerület nyugalmának helyreállítása érdekéből úgyszólván önmagát legyőzte és a harcot beszüntette? Úgy ezt a harcot, mint a többit nemesen kezdte, nemesen folytatta, nemesen végezte, –  nyugodjék békével!”
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon)