200 éve, 1819. április 7-én született Martin Ferdinánd kegyes tanítórendi áldozópap és tanár. 1864-69 között Kecskeméten tanított a piarista gimnáziumban. Egyik versével ő köszöntötte Kecskeméten Purgstaller József rendi kormányzót. (Örömdal, melyet főtiszt. s tudós Purgstaller Kal. József úrnak, a k. t. r. kormányzójának hivatalos látogatásakor hála s hódolat jeléül a kecskeméti ház és tanoda nyujtott 1864-ben.)
(Forrás:  *Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái)

180 éve, 1839. április 7-én Kecskeméten született Ferenczy Ida. Már lánykorában kitűnt környezetéből intelligenciájával, kedvességével, nemes jellemével. Tudását páratlan szorgalommal autodidakta módon gyarapította. Mindezeknek köszönhetően a szépségéről és a magyarok iránti rajongásáról híres Erzsébet, vagy népszerűbb nevén Sissi felolvasónőjéül választotta. Így került a bécsi udvarba, és a házasság és a gyermekáldás örömeiről lemondva örök barátnőjéül szegődött a tragikus sorsú császárnénak. Ettől fogva egész élete erről a kapcsolatról szólt. Az udvarban azonban mégis megbotránkozással fogadták a vidéki nemeslányt - szerény származása miatt. Csupán két évvel volt fiatalabb Erzsébetnél, aki az első találkozásuk alkalmával megjegyezte: „Ön nagyon tetszik nekem, sokat leszünk együtt, és érzem, hogy szeretni fogjuk egymást.”

Sissi akkor már nagyon magányosan élt a rideg és elutasító császári udvarban, önként vállalt magányában Ida volt a legfőbb társa, egyetlen bizalmas barátnője. Rajta keresztül méginkább megszerette és megismerte a magyar nyelvet és Magyarországot, történelmével, irodalmával együtt. Közben Ferenczy Ida – bár nem volt politikus alkat - lassacskán fontos szereplőjévé vált a magyar diplomáciának. Közreműködésével kerültek kapcsolatba és maradtak állandó levelezésben a császárnéval a magyar közélet kiemelkedő kiegyezéspárti szereplői. Közvetve nagy szerepe volt a kiegyezés létrejöttében. De nem feledkezett meg szülővárosáról sem, ahol családtagjai és szerettei éltek. Ragaszkodásáról tett bizonyságot akkor is, amikor Kada Elek polgármester kérésére közbenjárt a Kecskemét melletti kohári-szentlőrinci puszta megszerzésében. Később a Rongyos Egyletnek küldött adományaival hosszú éveken át segítette a város szegényeit.

Ferenczy Ida 34 éven át volt hűséges bizalmasa Sissinek. A királyné váratlan halála mélyen lesújtotta. „Erzsébet királyné életével mindent elvesztettem” - mondta. A tragédia után Schönbrunnba költözött, szalonja az osztrák és magyar közéleti nagyságok találkozóhelye lett. De élete végéig Erzsébet emlékének élt. Nemcsak lélekben, a gyakorlatban is, amikor megszervezte az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumot. Sissi legbelső titkait, plátói szerelmének történetét és dokumentumait azonban örökre megőrizte, soha nem adta ki másnak.

Hosszú életet élt. Közel kilencvenévesen, 1928. június 28-án hunyt el Bécsben. A kormány a nemzet halottjának tekintette. Július 3-án temették el Kecskeméten. Utolsó akaratához híven a Ferenczy-kriptába temették szülei, testvérei, rokonai mellé. Emlékét ma is őrzik a hírös városban, tisztelői és a Ferenczy-család ma élő tagjai gyakran látogatják sírját a Szentháromság temetőben.
(Forrás:  *Katona József Könyvtár)

135 éve, 1884. április 7-én született Pozsgay Rezső Rudolf gimnáziumi tanár. 1901. augusztus 27-én lépett be a piarista rendbe, 1906. december 24-én szerzetesi fogadalmat tett, 1908. június 30-án szentelték pappá. Ezt követően latin–történelem szakos tanári oklevelet szerzett és doktorált. A kecskeméti piarista gimnázium tanára és házfőnöke volt. A Piarista templomban, a bejárati rész baloldali falán lévő díszes márványtáblát az ő házfőnöksége idején, 1931-ben helyezték el. Rajta többek között ez a felirat áll: "Ez a templom épült a nemeslelkű alapító gróf és a helybeli katholikus hívek áldozatkészségéből Isten dicsőségére, a teljes Szentháromság és a boldogságos Szűz tiszteletére, valamint az ifjúság vallás-erkölcsi nevelésére az 1729-1736. években, a kegyes-tanítórendet Magyarországon az 1715. évi CII. törvénycikkel meghonosító III. Károly apostoli magyar király uralkodása, Kubránszky László rendfőnöksége és Demka Sándor házfőnöksége idejében."
(Források:  *Katona József Könyvtár  *Magyar Katolikus Lexikon) 

115 éve, 1904. április 7-én hunyt el Bocsor Lajos református esperes, egyháztörténész. Gimnáziumi tanulmányait Pápán kezdte meg, majd 1857-ben Kecskeméten folytatta. 1862 őszén a pátkai akadémia rektorává választották. Egy év múlva  Gyönkre költözött, ahol előbb gimnázium tanára, majd 1870-től az ottani református eklézsia lelkipásztora lett. 1892-ben a külső-somogyi egyházmegye esperesévé nevezték ki. Írásai az Egyházi Reformban, a Tolna megyei Közlönyben, a Hölgyfutárban és a Magyar Nyelvőrben jelentek meg. Nyolc könyvet is írt, amelyek a hitélettel és egyháztörténettel foglalkoznak. Ezek közül Kecskeméten jelent meg 1878-ban az Egyháztörténelem a gimnázium 4. osztálya számára című műve.
(Források:  *Katona József Könyvtár  * Szinnyei: Magyar írók élete és munkái)

100 éve, 1919. április 7-én született Gábor Miklós Kossuth-díjas színész, a magyar színjátszás kiemelkedő egyénisége. Apja mozitulajdonos volt, gyermekkora így a filmek bűvöletében telt. Műveltségét a gazdag családi könyvtár is megalapozta, gimnazista korában már eredetiben olvasott Proustot és Gide-et. Ugyanakkor remekül rajzolt, és már középiskolás korától kezdve naplókban rögzítette érzéseit és gondolatait.

A Színművészeti Akadémia elvégzése után, 1941-ben a Madách Színházhoz szerződött. A II. világháborúban tüzérként szolgált. 1945-től kilenc éven át a Nemzeti Színház tagja volt, majd 1954-ben hosszú időre ismét a Madách Színházhoz kötelezte el magát. Innen 1975-ben, a közönség és a kritikusok meglepetésére a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, mert úgy gondolta, az ott dolgozó Ruszt József mellett találja meg az ízlésének megfelelő színházat, játékstílust és társulatot. Kecskeméten rendezett is, sokáig emlékezetes maradt Sarkadi Oszlopos Simeon című drámájának színre vitele. 1979-től ismét Pesten játszott, előbb a Népszínházban, majd 1984-től a Nemzetiben. 1991-től ismét Ruszt József mellé, a Független Színházhoz szerződött, 1994-től haláláig a Budapesti Kamaraszínház tagja volt.

A színház számára szenvedélyes és véresen komoly játék, igazi kaland volt, amelynek minden apró mozzanatát utóbb egy boncmester alaposságával elemezte. Egész lényével játszott, nem voltak alkati határai: színpadon és filmben is szellemileg-testileg tökéletesen frissnek látszott. Nem volt kijelölt szerepköre, lehetett hős és intrikus, töprengő, moralizáló, vagy cinikus, kiábrándult figura. Műfaja sem igazán volt, drámában, vígjátékban, filmben, rádiójátékban egyaránt elvarázsolta a közönséget.

Színpadi szerepei közül kiemelkedik a Hamlet - amelyről egy angol kritikus azt írta, hogy Laurence Olivier után az övé a legjobb Európában -, Füst Milán IV. Henrikje, a Koldusopera Bicska Maxija, és George alakítása Albee Nem félünk a farkastól című drámájában.

Filmszínészként is hatalmas népszerűségnek örvendett. Első igazi sikere az 1947-es Valahol Európában egyik főszerepe, a csavargó kamaszok vezére volt, ezt követte - a teljesség igénye nélkül - a Mágnás Miska, a Budapesti tavasz, az Éjfélkor, az Apa, az N. N., a halál angyala, a Sértés, a Circus Maximus.
(Forrás:  *Sarudi Ágnes: Gábor Miklós)

Az elmúlt napok kecskeméti évfordulói: