110 éve, 1909. március 21-én született dr. Nádasi Alfonz bencés szerzetes, Kodály Zoltán munkatársa.

A 20. század egyik legnagyobb magyar zeneszerzője, zenetudósa és zenepedagógusa szűkszavú, zárkózott ember volt, aki önmagáról alig beszélt és vallásos élményeiről hallgatott. Hite, meggyőződése, istenes gondolkozása zárt világ volt. Szinte senki sem ismerte mély, imádságos belső életét. Dr. Nádasi Alfonz bencés tanár, szerzetes (az „ignis ardens”, a „lángoló tűz” – ahogyan Kodály jellemezte) volt a kevesek egyike, aki e zárt világba betekinthetett. Rajta kívül Kodály szinte senkinek sem tárta fel Istenhez kapcsolt életét... Alfonz atya így jellemezte Kodályt: „Tiszta lelkű keresztény, krisztusi ember.”

Együttműködése Kodály Zoltánnal 1937-ben kezdődött, amikor első látogatásakor felkeltette Kodály érdeklődését azzal, hogy egy görög-latin szakos bencés tanár Sopronban az "Éneklő Ifjúság" mozgalmát szervezte. Kapcsolatuk 1940-től rendszeressé vált, hetente háromszor-négyszer is két-három órán át együtt olvasták a görög és a latin klasszikusokat és a Szentírást, görögül és latinul is együtt imádkoztak. Három évtizeden át szoros munkatársi, mélységes szellemi-lelki kapcsolat, lelki dialógus fűzte Kodály Zoltánhoz. Munkatársként, gyóntató papként állt a Mester mellett: ő temette első feleségét, Emma asszonyt és Kodály Zoltánt is. Egyházi szertartást csak a sírnál végezhetett. Beszédében azonban hűen tolmácsolta Kodály üzenetét a nemzethez a hitvalló életről, a haza iránti hűségről. "Miből merített mindig vigasztalást sok évtizedes küzdelméhez? - tette fel a kérdést többek közt. - Meg kell nézni kevés pihenésének állandóan visszatérő, sokszor elolvasott könyveit: a Szentírás, Jézus élete, Krisztus követése, Szent Ágoston Vallomásai, Pázmány és Zrínyi, Rákóczi imakönyve."

Alfonz atya Szent Ágostontól tudta, a gyakorlatban is valóra váltotta: "Az értelem szeretné, ha közvetlenül az isteni dolgok szemléletére ragadhatna (...) Néhány zenei dolog nem ismerése elzárja és elfödi előlünk az értelmet." Az egyházatyáknak szeretetéhez hasonlatosan dicsérte az Urat: "Lehet-e bármi is boldogítóbb annál, mint már itt a földön utánozni az angyalok karát. Napkeltekor azonnal imára sietni, énekkel és himnuszokkal magasztalni a Teremtőt." (Nagy Szent Baszileosz: Buzdítás az ifjakhoz)
(Források:  *Cs. Varga István: A párbeszéd liturgiája  *ifj. Sapszon Ferenc: Kodály Zoltán és a Musica Sacra)

A mai nap további érdekesebb évfordulói (tovább olvasom: »»):