90 éve, 1929. február 16-án hunyt el Váry Gellért piarista tanár.

1843. február 3-án született. Csongrádon látta meg a napvilágot, édesapja a helyi patika alapítója, édesanyja egy helybeli szűcsmester leánya volt. Fiuk a gimnázium hat osztályának elvégzése után belépett a piarista rendbe. 1862-ben lett tanár. 1865 és 1873 között a kecskeméti piarista gimnáziumban tanított. Innen Vácra, majd 1891-ben már mint rendi kormányzó Nyitrára ment. 1901-től 1912-ig Rómában tartózkodott, az egyetemes rendi kormánytanács tagja, a piaristák rendjének képviselője volt. Hat nyelven beszélt, jól rajzolt, emellett a zenével is foglalkozott. Elsőként írta meg Csongrád város helytörténetét. A Figyelőben és a Kecskeméti Lapokban jelentek meg a Nemzetiség és irodalom, továbbá a Hazai irodalmunk klasszikus elemei című hosszabb tanulmányai. Főbb műveiben a kegyes rend irodalmi életével, a görög műveltség világával, Calazanti Szent Józseffel, a kegyes tanítórend alapítójával és az irodalom bölcsészetével foglalkozott.

Váry Gellértet mindenki szerény embernek ismerte. Önéletírásában így fogalmazott: „A tisztaság és az ízlés eszméjét a szerzetesi egyszerűséggel párosítva iparkodtam azon szobácskában is keresztül vinni, amely itt vagy amott lakóhelyemül jutott. Ezt úgy véltem eszközölhetni, hogy legyen szobámban oly dolog, amely szerzetességemet mutassa, legyen olyan, mely tanárságomról tegyen tanúságot, de mindez egyszerű és ízléses. E végből ágyam fölött egy kép függött, mely Jézust életnagyságban, mint »Ecce homo«-t tüntette föl, alatta pedig egy bronz feszület foglalt helyet. Könyvtáram fölött is egy álló feszület volt látható, míg szobám ajtójánál a falon egy szenteltvíztartó lógott. Könyveim szaporítására s azok csinos bőrkötésére úgyszólván mindenemet áldoztam. Lettek is apródonként oly szép beltartalmú, s oly takaros kötésű könyveim, amelyek akármely belépőnek a figyelmét egyszerre magukra vonták. Ezeken kívül azután holmi lim-lom nem talált helyet az én lakószobámban, mint ezt láthatni ezon rajzból is, hol kecskeméti szobám van lerajzolva, melynek hét évig voltam lakója.”

Váry Gellért: Szobám a kecskeméti piarista rendházban, 1865-1873 között

1929. február 16-án hunyt el Nyitrán. Az 1940-ben Somorján kiadott Nitrai fejfák írója így méltatta: „Őt is legyűrte a halál... őt, akin átsuhantak az évtizedek, aki nemcsak fiatal üde lélekkel, de edzett testével is dacolt a korral. […] 86 évet töltött be Váry Gellért. Gyémántmisés pap volt, dísze a kegyes rendnek melyet számos éven át mint egyetemes kormánytanácsos Rómában képviselt. […] Fiatalabb éveiben főkép a görög irodalmat és művészetet tanulmányozta, erről könyvet is írt. (A görög művészet bölcselete). «Árvalányhaj« címen Vácott 1882-ben megjelentek versei is. Mindez a hűvös számadás azonban nem ad fogalmat ennek a szeretetreméltó, aranylelkű papnak egyéniségéről, melyet csak az élvezhetett, ki őt személyesen ismerte. Több nemzedéket nevelt föl, tanítványainak száma sok ezerre rúg és mindannyian hálával gondolnak vissza a felejthetetlen emlékű professzorra.”

(Források:  *Kecskeméti Életrajzi Lexikon  *Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára  *Pallas Nagylexikon  *Váry Gellért: Önéletírás)