75 éve, 1943. december 20-án hunyt el Sándor István polgármester, országgyűlési képviselő. Iskoláit Csurgón, majd Kecskeméten, a református főgimnáziumban és a jogakadémián végezte. 1894-ben lépett a város szolgálatába, 1895-ben aljegyzővé, 1904-ben főjegyzővé választották. Lestár Péter mellett alaposan megismerte a városi igazgatást, majd Kada Elek belső munkatársának, bizalmasának fogadta. 1913. augusztus 28-án a th. bizottság Bagi László helyettes polgármester ellenében 32 szavazattöbbséggel Sándor Istvánt választotta meg Kecskemét polgármesterévé. Sándor István Kada számos elképzelésének segítője és gyakorlati megvalósítója volt. Részt vett a város birtokszerző akcióiban, Szikra hasznosítási tervének kidolgozásában, részese volt a város belterületén folyó szabályozási munkáknak. Szívügyének tartotta az iskolák fejlesztését. Egyik szorgalmazója volt az Iparosotthon és az Újkollégium felépítésének. Támogatta a helyi mozi létrejöttét, bekapcsolódott a Művésztelep ügyeinek intézésébe, a múzeumügyre is kiterjedt érdeklődése. Visszatérő gondja volt a bugaci, a kiskunhalasi és a kecskemét-csongrádi vasútvonal megvalósítása, a Duna-Tisza Csatorna terve stb. Várospolitikusként országosan elismert szakember volt. A Rendezett Tanácsú Városok Szövetségének vidéki titkáraként Városok címmel lapot indított és szerkesztett. A Gyermekvédő Egyesület egyik tisztségviselőjeként legjelentősebb munkája a védőnői rendszer megszervezése volt. 1913-tól 1920-ig elnöke volt a Katona József Körnek.

A városi élet minden területére vonatkozóan volt fejlesztési elképzelése, a háború azonban gátat vetett számos terve megvalósításának. Más feladatokat volt kénytelen ellátni: a Vöröskeresztegylet fiókjának működtetését, a Hadsegélyző Bizottság irányítását, a sebesült katonák élelmezését, a lakosság ellátását. Tűz- és belvízkárok, járvány, a pénzügyi helyzet romlása, a közbiztonság lazulása nehezítette helyzetét. Néhány tervét mégis megvalósította: létrehozta a Kada Gyermekotthont, megnyílt a kereskedelmi leányiskola, telket szerzett a kórház számára, fölépült a Központi Szeszfőzde, elkészült a pályaudvar bővítési terve.

A Tanácsköztársaság leverése után a kecskeméti fegyelmi választmány az őszirózsás forradalom és a proletárdiktatúra alatt a várost ért károkért őt vonta felelősségre; pénzbüntetésre ítélték, nyugdíjazták. Csak 1931-ben tért vissza a politikai életbe. Ekkor Kecskemét felső kerületében független kisgazdapárti programmal országgyűlési képviselővé választották, írásaiban főleg várospolitikai, közigazgatási kérdésekkel foglalkozott.
(Források:  *Kecskeméti Nagy Képes Naptár, 1914  *Székelyné Körösi Ilona: Sándor István polgármestersége)