„Igen csinos külsejű, megnyerő modorú, kedves, a szó szoros értelmében salon-férfiú” – jellemezte Lázár Vilmos honvéd ezredest egyik kortársa. Az aradi vértanúk egyike 200 évvel ezelőtt, 1817. október 24-én örmény származású magyar nemesi családban született. Katonai szolgálatát 1834-ben kezdte a 34. gyalogezredben. Később zempléni birtokán gazdálkodott, majd a vasúttársaság főpénztárnoka volt. Az 1848-as események hatására belépett a magyar honvédseregbe. Kiváló képességű katonának bizonyult, a ranglétrán gyorsan haladt. 1849 augusztusában Bem tábornok ezredessé léptette elő és megbízta a IX. hadtest parancsnokságával. Seregével azonban csatát vesztett és 4600 főnyi maradványával kénytelen volt a császári csapatok előtt letenni a fegyvert. Az aradi hadbíróság golyó általi halálra ítélte, a vértanúk között őt végezték ki elsőként. Utolsó perceiben ezt mondta: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” Emlékét Kecskeméten Aradi vértanúk terén, a Damjanich iskola udvarán és a Nyíri erdőben lévő emlékművek őrzik.