1916. május 16-án született Zsigmond Ede költő, író, újságíró.

Pesterzsébeti proletárcsaládból származott. Szülei a csepeli Weiss Manfréd Művekben dolgoztak, s fiukkal csak nagy nélkülözések árán tudták a középiskolát elvégeztetni. Ennek ellenére érettségi után beiratkozott az egyetemre, házitanítóskodással kereste meg a tanuláshoz és létfenntartáshoz szükséges pénzt. Magyar—német szakos tanári oklevelet szerzett, majd hivatalnokként helyezkedett el: a Népszava külső munkatársa lett. Részt vett a munkásmozgalomban, barátja, Ságvári Endre személyén keresztül kapcsolatba került az illegális KMP-vel is. Versei a korabeli Szép Szó, a Magyar Csillag, a Válasz című folyóiratokban, valamint a munkásköltők antológiáiban jelentek meg. Életében egyetlen verseskötetét adták ki, Elszántan és szelíden címmel 1938-ban Budapesten. 1941-ben szüleit elhurcolták és meggyilkolták. Ő úgy maradt életben, hogy épp akkor mezőkovácsházi rokonainál volt, s bár ott is keresték, de a falu szélén lévő kocsma egy eldugott szobájában elbujtatták. 1943-ban munkaszolgálatra hívták be. Fiatalon, 28 éves korában ismeretlen  körülmények között halt meg.

(Forrás:  *Békés Megyei Népújság, 1978)