
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2025. április 5.

PARTNEREINK

Werner Heisenberg német fizikus1976. február 1.

1976. február 1-jén hunyt el Werner Heisenberg Nobel-díjas német fizikus, a kvantummechanika megteremtője.

1901. december 5-én Würzburgban született, apja történész volt. A Müncheni Egyetemen Arnold Sommerfeldnél tanult elméleti fizikát barátjával és későbbi munkatársával, Wolfgang Paulival. Alig huszonkét évesen megszerezte doktorátusát, és Göttingenben Max Born asszisztense lett. 1924 és 1927 között Koppenhágában dolgozott Niels Bohr mellett.

A Bohr-féle atommodell korlátait felismerve kezdett újfajta atomelmélet után kutatni. Bohr azt tartotta, hogy az elektronok meghatározott pályákon keringenek az atommag körül, ami megfelelt a korábbi ismereteknek, de nehezen lehetett összhangba hozni az újabb megfigyelésekkel. Heisenberg ezért a kvantummechanikát az atomi rendszerekre is alkalmazta, és azt hirdette, hogy az atomi világban teljesen át kell értelmezni a mechanika alapvető elveit. A kvantálási feltételeket nem önkényesen, hanem magából az elméletből vezette le, és a fizikai változókat mátrixokkal (számtömbökkel) írta le. (A kvantálás az a folyamat, melynek során valamely, eredetileg a klasszikus elmélet alapján értelmezett rendszerre egy kvantumelméletet építünk fel.) Albert Einstein hatására ezeket a változókat nem elvont struktúráknak, hanem mérhető mennyiségeknek tekintette. Miután Max Born is felismerte, hogy e számtömbökre érvényesek a mátrixalgebra szabályai - Pascual Jordan és Heisenberg segítségével - hármasban, kidolgozták a kvantummechanika mátrixmódszereit. Eszerint a fizikai változók lehetséges értékeit egy-egy végtelen mátrix adja meg, és ezek elemeiből határozható meg valamely állapot előfordulásának, illetve az egyes állapotok közti átmeneteknek a valószínűsége.

Heisenberg az új mátrixmechanika alapján értelmezte a héliumatom színképvonalainak felhasadását, és a hidrogénre is megjósolta ugyanezt a jelenséget. Másokkal együtt sikerült több színképi, ferromágneses és elektromágneses jelenséget is értelmeznie. 1927-ben fogalmazta meg híres határozatlansági elvét, a mikrofizika alapvető összefüggését, mely szerint ugyanabban a pillanatban nem lehet korlátlan pontossággal ismerni egy részecske felvett helyzetét és impulzusát. 1932-ben fizikai Nobel-díjat kapott a kvantummechanika mátrixelméletének létrehozásáért. Kvantummechanikai munkássága jelentősen hatott az atom- és magfizika fejlődésére, jelentősek eredményei az erőterek kvantumelmélete, a magfizika, a szupravezetés és a turbulenciaelmélet terén is.

Werner Heisenberg 1925-ben

1927 és 1941 közótt a lipcsei egyetem fizikaprofesszora, 1942 és 1945 között a berlini fizikai kutatóintézet igazgatója volt. A második világháború idején Otto Hahnnal, az atombomlás egyik felfedezőjével, közösen egy atomreaktor létrehozásán munkálkodott. Az atombomba kifejlesztésére nem sikerült eredményes programot kidolgozniuk, amihez nemcsak a műszaki lehetőségek hiányoztak, hanem talán a szándék is.

A háború után rövid időre internálták, majd a göttingeni Max Planck Fizikai Kutatóintézet vezetője lett, és részt vett a Karlsruhében épülő első német atomreaktor tervezésében. 1958-ban az intézettel együtt Münchenbe települt, és az anyag összes lehetséges állapotát leíró nemlineáris differenciálegyenletekkel foglalkozott. Úgy gondolta, hogy egy ilyen egyenletben a természet alapvető szimmetriái nyilvánulnak meg. 1954-től képviselte hazáját a CERN, a nyugat-európai részecskefizikai kutatóintézet szervezésében.

Élete végéig a fizika élvonalában maradt, filozófiai műveiben a természettudomány alapproblémáit kutatta. 1964-ben Budapesten járt, az ELTE díszdoktorrá avatta. Münchenben halt meg 1976. február 1-jén.

(Forrás: *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)