1975. augusztus 20-án – röviddel éjfél után – Damaszkusz közelében légi balesetben vesztette életét Vujicsics Tihamér zeneszerző, népzenekutató.

1929. február 23-án született Pomázon. A budai szerb görögkeleti püspökség vikáriusának fia tengerészkapitány akart lenni, de korán megmutatkozott zenei tehetsége más „vizekre” sodorta. Magánúton kezdett zongorát tanulni. Az 1944-es német megszállást követően édesanyjával és öccsével Hercegszántóra utaztak, itt furulyázni, hegedülni, tamburázni és harmonikázni tanult, és harmóniumon játszott a baptista imaházban. Az első dallamokat nagyanyjától jegyezte le.

A tíz nyelven beszélő, európai műveltségű Vujicsics zeneszerző és virtuóz előadó lett. Népzenét Kodály Zoltánnál kezdett hallgatni, mígnem a mester felmentette óráinak látogatásától, mondván: „Már nincs mit tanulnia tőlem...”. 1949-ben származása miatt eltávolították a Zeneakadémiáról, 1949-től a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában tanult Sugár Rezső zeneszerző irányítása alatt, 1953-ban végbizonyítványt szerzett, majd önállóan képezte magát tovább.

Sokoldalú tehetség volt, több hangszeren játszott. Bartók és Kodály nyomdokain haladva fő hivatásának az összehasonlító népzenekutatást tekintette; tervszerű kutatómunkával gyűjtötte a délszláv zenei és folklór hagyományokat. Személyében testesítette meg azt a bartóki-kodályi gondolatot, hogy Közép-Európa népei, ha más-más dialektussal is, de lényegében egy zenei nyelven beszélnek. Az 1955-ben megrendezett első Országos Nemzetiségi Fesztiválon ő vezényelte három nemzetiség, a délszlávok, németek, szlovákok közös kórusát.

Kezdettől fogva foglalkoztatták a magyar-balkáni, magyar-keleti zenei kapcsolatok, főként a motívumvándorlások. Kiváló ismerője lett a balkáni zenének, amely hatással volt műveire is, különösen kórusműveire. Az Állami Népi Együttes mutatta be Palóc fantázia, Kalotaszegi concerto, Drágszéli táncok című szerzeményeit. Az 1950-es évek második felében születtek táncballadái: Makar Csudra, Kádár Kata, Csodafurulyás juhász.

Munkaviszonyban csak rövid ideig állt: egy ideig az Állami Népi Együttesnél dolgozott, majd a Jégszínház zenei vezetője volt. Már megírta nagyzenekari műveit, amikor egy rádiókabaréban frenetikus sikerrel előadta parafrázisait Az árgyélus kismadár című népdalra, ami egy csapásra ismertté tette. Egy méltatója szerint a reneszánsz szellem és a hobólélek keveréke volt. Mindegy volt neki, hogy hol zenélt: kocsmában a barátainak, közönségtalálkozón vagy a televízióban, bámulatos rögtönző képessége, muzikalitása hatására felizzott körülötte a levegő, s magával ragadta hallgatóságát.

 

Vujicsics Tihamér Szentendre Fő terén

A filmszakmában is közismert zeneszerző egyes források szerint 137 filmzenét komponált (ebből egyértelműen 81 dokumentált), írt kísérőzenét tévéjátékokhoz, hangjátékokhoz. Ő komponálta az Életbe táncoltatott lány című táncfilm (1964) zenéjét, A Tenkes kapitánya, a Princ, a katona, a Bors című nagy sikerű tévéfilmsorozatok kísérőmuzsikáját. Nagy ambícióval tervezett művei – Árgirus című operája, zongorahangversenye – nem készülhettek el: 46 évesen légi baleset áldozata lett. 1975. augusztus 19-én Szíriába indult a Rákóczi-induló gyökereit kutatni, de 20-ára virradóra Damaszkusz közelében a gép lezuhant.

Szentendrén, az ortodox főtemplom kertjében temették el, halálának 25. évfordulóján e kisvárosban teret neveztek el róla. Nevét fölvette a Duna-menti szerb és horvát népzenei hagyományok őrzését felvállaló együttes, amely méltó módon bánik névadója örökségével, amit a 2014-ben nekik ítélt Kossuth-díj is igazol.

(Forrás:  *Sajtó- és Fotóarchívum)