1895. szeptember 28-án hunyt el Veres Pálné (született: Beniczky Hermin), a magyar nőnevelés úttörője.

1815. december 13-án látta meg a napvilágot a Nógrád vármegyei Lázi pusztán, a jómódú nemes Beniczky család Hermin nevű gyermekeként. Az apa halála után az anya három lányával Budára költözött, s egyik alapítója és működtetője lett a Budai Jóltevő Asszonyi Egyesületnek. Miután Beniczkyné az 1831-es kolerajárvány áldozatául esett, a lányok apai nagyapjukhoz kerültek, és a tótgyörki kastélyban nevelkedtek.

Hermin saját akaratából tanulhatott, sokat olvasott, képezte magát, minden érdekelte: a kultúra, földrajz, történelem, politika, irodalom, művészetek. A testvéreket nagynénjük, Tihanyi grófné Pestre hívta, Hermin itt találkozott Veres Pállal, Nógrád vármegye főjegyzőjével, aki 1839-ben feleségül vette. A Nógrád vármegyei Vanyarcon telepedtek le, az 1850-es évekig Hermin kizárólag a családjának és egyetlen lánya, Szilárda nevelésének élt, akit kezdetben maga tanított írni, olvasni. Ennek nyomán merült fel benne a nők taníttatásának a gondolata.

1865-ben került a kezébe Madách később sokat vitatott, A nőkről, különösen esztétikai szempontból című 1864-es akadémiai székfoglaló beszéde, amely mélységesen felháborította, mert az író, akit a család barátjának és saját szellemi partnerének tartott, így írt: "A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi." Ez adta meg a végső lökést ahhoz, hogy a felsőbb nőnevelés érdekében mozgalmat indítson.

Hatalmas ambícióval látott munkához, s bár kezdeményezése mögött valóságos társadalmi igény állt, terveit nem volt könnyű elfogadtatni. Eötvös József, a liberális szellemű oktatáspolitikus sem támogatta, csak Deák Ferenc állt ki mellette. Felhívás a nőkhöz című kiáltványát 1865. október 28-án közölte Jókai lapja, a Hon, majd újabb felhívást írt Buzdító szózat címmel. Ezt követően 1867. május 24-én összejövetelt szervezett Pesten, a Tigris Szállodában, hogy megbeszélhessék a nők művelése ügyében teendő következő lépéseket. Az összejövetel sikerén felbuzdulva 1868. március 23-án adományokból megalakult az Országos Nőképző Egyesület, melynek elnöke Veresné, alelnöke pedig Teleki Sándorné lett.

A következő évben, 1869. október 17-én az Ország-úton (a mai Múzeum körúton) megnyílt a felsőbb leányiskola, amely a nők szellemi fejlődését, a magasabb ismeretek megszerzésének lehetőségét tűzte ki céljául. A tantervet Veres Pálné készítette, az intézménynek a nagy tekintélyű irodalomkritikus, Gyulai Pál volt az igazgatója, a tanulókat főként óradíjas gimnáziumi tanárok oktatták. A növendékek magyar, német, francia nyelvet és irodalmat, számtant, természetrajzot, lélektant, művészettörténetet, esztétikát tanultak, valamint könyvvitelt és kézimunkát is. A kedvező társadalmi fogadtatás eredményeképpen lassan javultak az intézmény működésének anyagi feltételei is.

Az 1870-es évek elején a felsőbb leányiskola már internátussal is rendelkezett, és megindult a négyosztályos alsóbb népiskolai oktatás is. 1873-tól pedig Trefort Ágoston kultuszminiszter támogatásával a népiskolai és a felsőbb leányiskolai szint közé illesztették be a polgári iskolai képzést. Jól szemlélteti a Nőképző Egyesület hírnevét, hogy Erzsébet királyné három alkalommal is meglátogatta az intézetet. Az 1890-es évek elejére az Országos Nőképző Egyesület tanintézetében a felsőbb leányiskolai képzést négy évfolyamossá alakították át, amivel lehetővé vált az intézetben a nevelőnői vagy tanítónői oklevél megszerzése. 1881-ben a tanintézet a Zöldfa utcába (ma Veres Pálné utca) költözött, ahol már a 11 osztályterem mellett ének-, rajz- és tornaterem, valamint játszótér és korcsolyapálya is helyet kapott. Közben tavasztól őszig Vanyarcon igazgatta a férje halála után rámaradt gazdaságot, télen pedig a fővárosban élénk társadalmi életet élt, lánya szalonjában fogadta a szellemi élet kiválóságait, köztük Jókai Mórt, Gyulai Pált, Mikszáth Kálmánt és Vámbéry Ármint.

Veres Pálné szobra (Kiss György, 1906)

Az Országos Nőképző Egyesület elnök asszonyaként hetvenhat éves koráig irányította mindenre kiterjedően a szervezetet, visszavonulásra egészségi állapota miatt kényszerült. Nyolcvanéves korában halt meg Váchartyánban. Az egykori iskolát az utókor az alapítóról nevezte el. A budapesti Veres Pálné Gimnázium ma is ugyanazon a helyen található, az egykori Zöldfa utcanevet 1905-ben változtatták Veres Pálné utcára. A magyarországi nőmozgalom jeles alakjának emlékét szobor (Kiss György, 1906) is őrzi, melyet az Erzsébet téren, majd később a Veres Pálné utcában helyeztek el.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)