1851. március 11-én mutatták be a velencei Fenice Színházban Giuseppe Verdi egyik legnépszerűbb operáját, a Rigolettót.

Verdi 1850 márciusában a velencei operaház felkérésére látott munkához, alapanyagnak Victor Hugo A király mulat című drámáját választotta. A színmű 1832-es párizsi bemutatója hatalmas botrányt kavart, s "a jó erkölcsök megsértése" miatt rögvest be is tiltották, könyv alakban azonban megjelenhetett. Hugo drámájának két fő alakja I. Ferenc francia király és udvari mulattatója, egyben szeretőjének apja, a púpos Triboulet. A kicsapongó reneszánsz uralkodó és udvara azonban csak modellként, történelmi háttérként szolgált a társadalompolitikai mondanivalónak és erkölcsbírálatnak; a betiltás valódi oka ugyanis a túlzott hasonlatosság volt I. Ferenc és a francia trónon ülő Lajos Fülöp között. Hugo darabja azokat a koronás főket állította pellengérre, akik könyörtelenül eltipornak minden ellenvéleményt, a nép érdekeit feláldozzák, csakhogy saját bűnös vágyaikat kielégíthessék.

A kényes téma feldolgozásához a párizsi premier után közel két évtizeddel Verdi a szövegkönyvet jegyző Francesco Maria Piave társaságában fogott, az opera eredeti címe Az átok volt. A darab azonban fennakadt az osztrák cenzúra hálóján (Velence akkor a Habsburgok fennhatósága alá tartozott), a cenzorok kifogásolták az "obszcén és triviális téma" frivol ábrázolását, továbbá hogy a szerzők egy uralkodó kicsapongó életét állították a középpontba. A darabot ezért át kellett dolgozni. Az osztrák hatóságok azt írják elő, hogy a király személye helyett polgári személyt kell a dráma középpontjába állítani, a törvénytelen szerelmet egyházi esküvővel jóvá kell tenni, Gildának pedig nem szabad erőszakos halállal elpusztulnia. Hosszas alkudozás után az alkotók megváltoztatták a szereplők nevét, így lett a címszereplőből Rigoletto. Helyszínnek a már nem létező mantuai hercegséget választották, a főhős a már kihalt Gonzaga család tagja lett, s húztak a librettóból is: a csábító herceg nem léphetett be Gilda hálószobájába.


A hatóságok így már áldásukat adták az immár Rigoletto címet viselő operára, s 1851 februárjában megkezdődhettek a próbák. Az elővigyázatos Verdi a legnagyobb slágert, a La donna è mobile című áriát csak az utolsó pillanatban adta oda az énekesnek, megtiltva, hogy nyilvánosan akár csak fütyülje azt. A zeneszerző ugyanis attól tartott, hogy a fülbemászó dallamot hamar megjegyeznék az emberek, s a bemutatón akár plágiummal is vádolhatnák őt.

Az 1851. március 11-én a velencei La Fenice Színházban megtartott ősbemutató hatalmas sikert aratott, a Herceg említett dalánál a közönség tombolva követelte a ráadást. Az operáért egyaránt rajongott Victor Hugo és a pályatárs Rossini, Verdi pedig a legkeresettebb komponisták közé emelkedett. A Rigoletto második alkotói korszakának első remekműve, amelyben zenei stílusa is megváltozott, egy kritika szerint a darab "szinte teljesen áriák nélkül és finálé nélkül, duettek végtelen soraként fogalmazódott". Magyarországon 1852. december 18-án játszották először a Nemzeti Színházban.

(Forrás:  *fidelio.hu)