125 éve, 1890. május 26-án az erdélyi Ditrón született Vendl Mária mineralógus, az első magyar női egyetemi tanár. Már a budapesti tudományegyetem hallgatójaként kitűnt tehetségével, amikor 1912-ben a grideli baritról (a barit nagy fajsúlyú, fehéres, sárgás kristályos ásvány) írt munkájával pályadíjat nyert. Családjában Aladár bátyja, Miklós öccse és férje, Dudich Endre után ő a negyedik egyetemi tanár.

Az egyetem elvégzése után Lőcsén és Szombathelyen tanított, 1920-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárába. 1930-tól a debreceni egyetemen - az első női magántanárként - ásványtant adott elő. Szaktudománya, a mineralógia tárgykörében 21 nagyobb tanulmányt tett közzé. Elsősorban krisztallográfus volt, munkásságának legjelentősebb része a hazai és külföldi ásványok kristálytani vizsgálatára összpontosult. A hazai kalcitok specialistájaként tartották számon, de kőzettani és meteoritvizsgálatokat is végzett. Koch Sándorral közösen írott, A drágakövekről, különös tekintettel a mesterséges drágakövekre című munkáját tekintik legfontosabb művének. Vezetőségi tagja volt a Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesületének, és gyakran publikált az egyesület kiadványában, a Magyar Női Szemlében. Tevékeny tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak.


Életének a második világháború viszontagságai vetettek véget, 1945. augusztus 17-én halt meg Sopronban. Emlékét a Vendl Mária Emlékalapítvány őrzi. A társulat választmánya 1983-ban határozta el, hogy az Emlékalapítványt emlékéremmé alakítja. A Vendl Mária Emlékérmet három évenként osztják ki.

(Források:  *MTI-Panoráma - Sajtóadatbank  *História - Tudósnaptár)