1990. október 27-én hunyt el Ugo Tognazzi olasz színész.

1922. március 23-án született Cremonában. Parasztcsaládból származott, 14 évesen már egy húsüzemben dolgozott, szabadidejében pedig műkedvelőként üzletemberek pihenő klubjában lépett fel. A szórakoztatóiparral hamarosan közelebbi kapcsolatba került: 1945-ben debütált a színpadon egy musicalben, igaz itt még csak a kor nagy komédiásait utánozta.

A második világháború után amatőrként zenés szórakozóhelyeken kereste kenyerét. Soha nem tanulta a színészmesterséget, ezért számára is meglepő volt, mennyire tetszik az embereknek, ahogy önmagát alakítva nevettet. Kezdetben nagyon zavarta, ha egyedül irányult rá a sok szempár, így Raimodo Vianellóval alakított komikus kettőst. Rövidesen hatalmas népszerűségre tettek szert, bár az igényesebb közönséget sokkolta a nem is kissé durva, faragatlan humor.

1950-ben állt először kamera elé, epizodistaként a színpadihoz hasonló komikus, bevált figurát kellett "hoznia". A filmet hosszú évekig csak pénzforrásnak tekintette, szerepei közül többet később szégyellt is, s a forgatások után örömmel és megkönnyebbülve állt újra színpadra.

Filmszínészi pályáján fordulatot 1961 hozott, amikor Luciano Salce A Szövetséges című alkotásában egy fasiszta rendőrt keltett életre. A forgatás után alapvetően megváltozott hozzáállása, a szerepek kiválasztásánál és elvállalásánál sokkal igényesebb lett. Egész pályafutása során egyetlen karaktert, a középosztálybeli kisembert variálta, de ez a szereptől függően lehetett okos, buta, gonosz, jóindulatú, félénk, az elvtelenségig pimasz, rettenetes és zavart. Tognazzi Dino Risi, majd Marco Ferreri filmjeiben lett igazán ismert, az olasz vígjáték mesterének tartott Risi majd tucatnyi filmjében játszott, s közben kedvelt és keresett sztár, az egyik legkitűnőbb karakterszínész vált belőle, aki komikus és drámai szerepekben is mély ábrázoló képességről tett tanúságot.


Pályafutásában külön fejezetet jelentenek a paradoxonok és a fekete humor mesterének tartott Marco Ferrerivel készített munkái. A rendező a meghökkentés, a gondolatok extravaganciája ellenére színészeinek meghagyta az önkifejezés és az improvizáció szabadságát. Hat filmet forgattak együtt, köztük A méhkirálynőt, az Egy rendkívüli nőt (Majomasszony), és a nagy vihart kavart A nagy zabálást. Utóbbinak a cannes-i filmfesztiválon tervezett bemutatója botrányba fulladt, mivel a filmet obszcénnek és pornográfnak tartó nézők közül tiltakozásul sokan kivonultak. A fogyasztói társadalmat kigúnyoló szatíra azonban a ledorongoló kritikák ellenére (vagy éppen azért) kasszasiker lett.

Tognazzi nemzedéke összes ismert olasz rendezőjével, többek között Ettore Scolával (A terasz), Pier Paolo Pasolinivel (Disznóól), Elio Petrivel (A tulajdon már nem lopás) és Mario Monicellivel (Az ezredeseket akarjuk, Férfiak póráz nélkül) dolgozott. Egyik legnagyobb sikerét az Őrült nők ketrece és a Kémek a lokálban című filmekben aratta, amelyben Michel Serrault partnereként egy homoszexuális pár férfi tagját alakította. 1967-ben Jane Fonda partnere volt a Roger Vadim által rendezett Barbarellában. Bernaldo Bertolucci 1980-ban az ő főszereplésével készítette Az egy nevetséges ember tragédiája című filmjét, amiben Tognazzi Ricky nevű, azóta szintén színész fia egy kisebb szerepet, az apa pedig a következő évben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb alakítás díját kapta meg.

Tognazzi kedvenc írója Dosztojevszkij volt, de az orosz irodalommal más módon is kapcsolatba került. 1972-ben fontos szerepet kapott A Mester és Margarita című klasszikus Bulgakov-regényből készült, a jugoszláv Aleksandar Petrovic által rendezett filmben.

Művészi sokoldalúságát és termékenységét bizonyítja, hogy a film és a tévé mellett (összesen több mint százötven filmben szerepelt) a színpaddal sem szakított soha. Nemcsak Olaszországban, hanem Franciaországban is kedvelt vendég volt, ahol több évadon át volt műsoron Pirandello: Hat szerep keres egy szerzőt című műve Tognazzival a főszerepben. A zenében is kipróbálta magát, 1962-ben a San Remó-i fesztiválon ő volt a zeneszerzője az egyik versenydalnak. 1966-tól a rendezett is, öt filmet vettek fel irányításával, az utolsót 1980-ban (Az éjszakai utazók).

Élete végén újabb tévéfilm-sorozaton dolgozott, s színházi szerepre készült, de ezek csak tervek maradtak: Ugo Tognazzi 1990. október 27-én, agyvérzés következtében halt meg Rómában.

(Forrás:  *MTI)