Bazán Vladimir festőművész Ungváron született 1956. május 29-én. Itt szerzett 1975-ben a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában képesítést. Utána az Ukrán Művészeti Alap munkatársaként dolgozott, mint iparművész, festőművész.

„Nem volt képzőművész a családban, igaz, anyai ágon jó kézügyességgel voltak megáldva felmenőim, rokonaim. A festészet szeretete gyermekkorom óta végigkísér. Apám műgyűjtő volt, aki, ha tehette a képek vásárlásával támogatta a művészeket. Nagyon sok festmény volt a házunkban. Tíz éves lehettem, mikor eldöntöttem, hogy erre a pályára fogok lépni; szakkörökbe is jártam. Szüleim is a képzőművészet felé irányítottak. Szomszédságunkban volt az Iparművészeti Szakközépiskola, s mindig „elvarázsolva” figyeltem a szabadban alkotó festőtanoncokat. Elhatároztam: én is ennek az intézménynek leszek a növendéke. Sikerült a felvételi, s 19 éves koromban, mikor befejeztem a szakközépiskolát, az Ukrán Művészeti Alap munkatársa lettem.”

Néhány évig mint iparművész, festőművész dolgozott, majd 1983-tól művészeti szabad szellemi tevékenységgel foglalkozott, mely magában foglalta a művészeti alkotások elkészítésén kívül kiállítások, tárlatok szervezését, szereplést az országon belüli és nemzetközi pályázatokon, valamint monumentális belsőépítészeti és kültéri díszítő mozaikok tervezés-kivitelezését az akkori Szovjetunió, Németország és Magyarország területén. Avantgard festményeivel nemzetközi elismerést vívott ki magának.

TÁMOGATÓINK

   

1993-ban döntött úgy, hogy Magyarországra áttelepszik és művészeti vállalkozóként folytatja munkáját. 1994 óta Kecskeméten él és alkot. Művei megtalálhatók magángyűjteményekben Magyarországon, Brazíliában, Kanadában, USA-ban, Izraelben, Németországban, Csehországban, Oroszországban, Ukrajnában, valamint közgyűjteményekben (Kecskeméti Képtár, Ungvári Képtár, Kijevi Kulturális Minisztérium). Egyik kiállítása megnyitóján dr. Turai G. Kamill így méltatta: „Vladimír nagyszerű térképező kolorista. Azon túlmenően, hogy a kimeríthetetlen, pávafarok- gazdagságú szivárványszínskála mindig rendelkezésére áll szeme sarkában, van valami nagyon sajátos (úgymond: irritálóan harmonikus) saját-autentikus spektrum-antinómiája. Én feltétlenül szülötte-tájához, Kárpátaljához, Ukrajnához kötöm a széles távlatú krómkékek és kaucsukrózsa-színek egymásnak feszülését. Szinte széttaszítják ezek a zavarba ejtő színellentmondások a kép terét, s - egyebekben - ettől válik a Bazán-opus többrétegűen telítetté, emellett tényleges terjedelménél elementárisabbá. S ez bizony már csak a jelentős művészet privilégiuma: átrendezni a világot, bővíteni a natúrát.”

(Források:  *Medveczky Attila: A misztériumok vonzásában)