1556. január 30-án hunyt el Tinódi Lantos Sebestyén költő, énekmondó, zeneszerző.

Születésének helyéről és idejéről nem tudunk bizonyosat, valószínűleg 1515 előtt született egy Tinód nevű településen, Baranya vagy Fejér megyében. Parasztpolgár szülei nagy gondot fordítottak neveltetésére, valószínűleg Pécsett járt latin iskolába, ahol zenei képzést is kapott. Versei tanúsága szerint olvasott ember volt, ismerte Vergilius műveit s korának kedvelt olvasmányait is. Arról, hogy miért az énekmondói "hivatást" választotta, nem szólnak feljegyzések.

1537-38 körül Dombóváron tartózkodott, ekkor keletkezett írásában bal kezének nehéz sebét fájlalta. Balja egy sebesülés során feltehetően csonkává vált, emiatt adta a fejét - a harcra alkalmatlan rokkantként - énekmondásra, főurak pártfogását kereste, és nekik ajánlotta szolgálatait.

1541-ben Szigetváron Török Bálint udvarában volt lantos deák, majd urának fogságba esése után egy ideig Istvánffy Imre volt a pártfogója. 1543-ban már Daróváron Werbőczy Imre tolnai főispánnál tartózkodott. Az 1545 februárjában Nagyszombatba meghirdetett országgyűlésre ő is felkerekedett néhány verssel és üres erszénnyel, hogy újabb mecénást keressen magának. Itt írta meg Az szalkai mezőn való viadalról című versét, s megismerkedett Nádasdy Tamás országbíróval, akivel élete végéig szoros kapcsolatot tartott. Az országgyűlés utáni tartózkodási helyéről nem sokat tudunk, valószínűleg Nádasdy birtokán élhetett.

1548-ban a nyírbátori országegyesítési tárgyalásokon tűnt fel ismét, ebből az időszakából maradt ránk a Sokféle részögösről című verse. A kutatások szerint ekkor telepedett le Kassán, ahol a város akkori kapitányának segedelmével házat is vásárolt magának. Ekkor már nős ember volt, öt gyermek apja, akár meg is állapodhatott volna, de örök vándor természete s nem mellékesen az anyagi szükség újabb utakra késztette. Az ország távolabbi vidékeire is ellátogatott, hogy születendő históriáihoz pontos adatokat gyűjtsön, így az egri ostrom után a harcokban részt vevő vitézek elbeszéléseinek alapján írta meg a történteket.

1552-53 telén kezdte el írni a négy részből álló egri históriát, amelyet tavasszal befejezett, s egy folyamodvány meg egy címertervezet kíséretében felküldött Bécsbe Ferdinánd királynak, hogy magának és utódainak nemességet kérjen. Folyamodványát az egri érsek is támogatta, 1553 augusztusában a király "a históriáknak magyar nyelven való ékes foglalásáért" nemességet adományozott a lantos költőnek.

A Sárváron elhunyt Tinódi Lantos Sebestyén
emlékköve a Nádasdy-vár parkjában
(Sárvár, 2012. szeptember 18. - MTI Fotó: Nyikos Péter)

A nemeslevél birtokában egybegyűjtötte kéziratait, s elindult Kolozsvárra, hogy kinyomtattassa őket. Debreceni és bonyhai kitérők után érkezett meg Kolozsvárra, ahol befejezte az Erdéli históriát, s személyesen felügyelte művének nyomtatását. A Cronica címet viselő kötet 1554 tavaszán jelent meg díszes kötésben. Az 1541 és 1552 közötti fontos eseményeket, a nagy török hadjárat jelentős állomásait feldolgozó 21 éneket tartalmazó gyűjteményt szerzője a "minden rendbéli tudós olvasó jámboroknak" és Ferdinánd királynak ajánlotta, és minden ének elé a maga komponálta dallamokat is odanyomtatta.

A terjedelmes munka életművének végpontja volt, több írásáról az ezt követő időszakban nem tudunk. 1555 tavaszán még egyszer ellátogatott Egerbe, majd ősszel Nádasdy Tamás sárvári birtokára utazott, utolsó hónapjait itt töltötte, itt is halt meg 1556. január 30-án.

Munkássága jórészt hiteles verses történetírás, műveit később többen is forrásként használták. Kritikusai kiemelik, hogy jó érzékkel szerkesztette meg a történések leírását, a lírai részleteket, ám archaikus nyelvezete és verstechnikája miatt a mai olvasó számára nem könnyű énekeinek befogadása. Emlékére 1999-ben a Magyar Régizenei Társaság Tinódi-lant elnevezéssel díjat alapított a magyar énekelt vers legavatottabb előadóinak elismerésére. A díjat 2015 januárjában anyagi okok miatt megszüntették.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)