1742. április 20-án született Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, író, haladó pedagógus, az alföldi mezőgazdaság gyakorlati fejlesztője. Pozsonyban, Sárospatakon és Debrecenben, majd német egyetemeken tanult. Hazatérve Surányban, azután 1767-től haláláig Szarvason szolgált lelkészként.

A filantropisták eszméinek hatása alatt elsősorban a parasztság helyzetének javítására törekedett. 1780-ban paraszt ifjak képzésére alapított gyakorlati-gazdasági szorgalmatossági iskolájában gyakorlati munkával kapcsolta össze a belterjes termelési módszerek elsajátítását. Új rendszerű iskolájában könyvtárt, tanműhelyt és tangazdaságot szervezett, amelyben tanítók és gazdatisztek oktatását is vállalta. Pedagógiai munkája mellett széles körű tevékenysége kiterjedt az Alföld - elsősorban Szarvas - életének minden területére. Úttörő tevékenységet fejtett ki a korszerű vetésforgó, a szántóföldi takarmánynövények termesztése és az istállózó állattenyésztés elterjesztésében. Kísérleteket folytatott a szikes területek javításával kapcsolatban, elsőként alkalmazta a meszes-márgás talajterítést (digózást). Meghonosította Magyarországon a lucernát, kezdeményező volt a gyümölcstermesztés, a méhészet, a selyemhernyótenyésztés terén, szakemberekkel taníttatta a selyemfonást, a gyapjúfonást és szövést. Tevékenysége kiterjedt az egészségügyi teendőkre - például tiszta ivóvíz biztosítása érdekében kutak fúrása -, továbbá a parasztok táplálkozására, lakásviszonyaira, községrendezésre stb., de az árva- és szegényügy rendezésére is.

Szarvason hunyt el 1820. december 27-én. Emlékezetére a Magyar Agrártudományi Egyesület 1961-ben évenként kiosztásra kerülő Tessedik Sámuel-emlékérmet alapított.