1916. március 10-én hunyt el Teleki Sámuel Afrika-utazó, felfedező, akadémikus.

1845. november 1-jén született Erdélyi grófi családban, a Maros-Torda vármegyei Sáromberkén (ma Dumbravioara, Románia). Iskoláit magánúton végezte. A Debrecenben letett érettségi után Göttingenben és Berlinben hallgatott államtudományt, gazdaságtant, ásványtant, geológiát, földrajzot.

Tanulmányainak befejezése után katonai szolgálatba lépett, 1881-től országgyűlési képviselő volt, barátjának tudhatta Rudolf trónörököst, akivel többször vadásztak együtt. 1885-ben Afrikába indult vadászni, és Rudolf - aki szerette volna, ha a Monarchiának sikerül afrikai gyarmatot alapítania - rábeszélte: vigyen magával térképészt, és derítse fel Kelet-Afrika akkor még ismeretlen vidékeit. Így lett az expedíció tagja a trónörökös jachtján szolgáló pozsonyi Ludwig von Höhnel, akivel Teleki csak 1886 őszén találkozott Zanzibárban. A vidékről egyikük sem tudott sokat, Höhnel helyben tanult meg szuahéli nyelven, s kerített egy tapasztalt vezetőt, aki hallott valamit egy távoli nagy tóról. Amikor 1887 januárjában útra keltek a tengerpartról a földrész belseje felé az expedíció inkább hadjáratnak tűnt, hiszen a 18 tonnányi felszerelést és csereárut 300 teherhordó vitte. Az út még a vártnál is nehezebbnek bizonyult: teherhordóik elszökdöstek, így veszett nyoma a könyveket és térképvázlatokat tartalmazó ládájuknak is. A helyi törzsfőnökök földjén csak bőséges ajándékok ellenében haladhattak át.

 

Teleki Sámuel magyar természettudós és felfedező
szolgájával Kenyában
(Kenya, 1887. - MTI Fotó: reprodukció)

Afrika legmagasabb hegye, a Kilimandzsáró lábához 1887 júniusában érkeztek meg, megmászására június 9-én indultak. A jéghideg eső hátráltatta őket, a két csúcs közti 4220 méter magasan fekvő nyergen már mínusz 11 fok volt. Höhnel 4960 méternél visszafordult, de a kiváló erőnlétnek örvendő Teleki folytatta az utat, és 5310 méternél, első európaiként elérte a hóhatárt. (A hegység 700 méterrel magasabb Kibo csúcsára 1889-ben Hans Meyer jutott fel először). Viszonylag békés körülmények között haladtak át a maszájok területén, a harcias kikujuk földjén viszont már fegyveres összetűzésekbe keveredtek.

Októberben a Kenia (Kenya) hegy megmászására vállalkozott, a rossz idő miatt csak 4680 méterig jutott, de így is magasabbra, mint addig bárki (az 5200 méteres hegyet 1899-ben hódították meg). 1888. március 10-én első európaiként pillantották meg a bennszülöttek által Fekete-tóként emlegetett titokzatos tavat, amelyet Rudolf trónörökösről neveztek el; ma Turkana-tó a neve. A közelben egy alig 600 méter magas, működő tűzhányót is találtak, amelyet Höhnel Telekiről nevezett el, a tó déli partján pedig egy tűzhányó Höhnel nevét kapta. Majd eljutottak egy kisebb, sós vizű tóhoz, amelyet Rudolf feleségéről Stefánia-tónak neveztek el (ma Csev-Bahir). 1888. október 24-én érkeztek meg a tengerparti Mombasába.

Az út során háromezer kilométert tettek meg Afrika ismeretlen részén, gazdag állat-, növény- és néprajzi gyűjteménnyel, jelentős fotóanyaggal tértek haza, ők voltak a tudományos fényképezés úttörői. Teleki, aki a költségeket magánvagyonából fedezte, csak egy rövid cikket publikált az expedícióról, melynek részletes történetét Höhnel írta meg. Jó barátok maradtak, Teleki minden évben vendégül látta Höhnelt Sáromberkén.

Teleki 1893-ban Indiában, Jáván, Szumátrán és Borneón is járt. Munkásságért számos kitüntetést kapott, 1894-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjának választották, 1897-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott. 1916. március 10-én Budapesten halt meg, Sáromberkén, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

Teleki Sámuel - Magyar László mellett - a 19. század másik nagy Afrika-utazója, Érden általános iskola, Kenyában turistaház, tengerszem és több növény viseli a nevét.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)