1966. május 18-án Kecskeméten hunyt el Szörényi (Szeller) Árpád alezredes, zászlóaljparancsnok. 1898. szeptember 7-én Resicabányán született. A kassai gyalogsági hadapródiskola elvégzését követően, 1917. szeptember 1-jén, a császári és királyi 43. gyalogezred szakaszparancsnokaként az első világháború olasz hadszínterén kezdte meg katonai szolgálatát. 1918. július 25. és október 15. között a császári és királyi 61. gyalogezred szakasz-, majd századparancsnokaként a francia hadszíntéren harcolt. 1918. november 15-től eredeti alakulata pótzászlóaljának segédtisztje, 1919. május 1. és július 15. között a 43. vörös gyalogezred századparancsnoka volt. Október 19-ig Nagyszebenben román internálás alatt állt, majd Kiskunfélegyházán, a vármegyei katonai parancsnokság gabonagyűjtő tisztjeként tevékenykedett. 

1920-ban a kecskeméti 9/I., 1925 és 1934 között a kecskeméti 9/II. zászlóalj századparancsnoka volt. Ezt követően Pécsre, majd Villányba vezényelték. 1940. május 1-jén a kecskeméti 7/I. zászlóalj pótkeretének parancsnokává, október 1-jén pedig őrnaggyá nevezték ki, majd 1942. október 29-től 1943. január 16-ig sebesüléséig a 7/III. zászlóalj parancsnokaként a Donnál frontszolgálatot teljesített, közben 1943. január elejétől a szabadságon lévő ezredparancsnok helyett vezette a 7. gyalogezredet. Felépülését követően a 7. gyalogezred különleges alkalmazású törzstisztjeként, majd 1943. szeptember 20. és 1944. július 17. között Szentegyházán. a Székely Kiképző Tábor parancsnokaként tevékenykedett. Ezt követően a Bácskában, Hódságon a 39/I. zászlóalj parancsnoki teendőit látta el. Október 28-i sebesülését követően a Dunántúlon, a 7. pótkeretnél szolgált. 1945. január 15-én Csurgón a 216. erőd géppuskás zászlóalj parancsnokává nevezték ki, s alakulata élén február 27. és április 3. között részt vett a muraközi harcokban. Zászlóalja Szentgotthárdnál osztrák területre sodródott át, ahol mint beteg a klagenfurti kórházba került. 1946. május 8. és 1946. augusztus 2. között angol hadifogságban volt.

TÁMOGATÓINK

   

A fogságból visszatérve a szegedi honvéd igazolóbizottság 1946. december 17-én kelt 4192/ig. biz. 1946. számú határozatával „igazoltnak” jelentette ki. 1947. június 16-án nyugállományba helyezték. 1946. augusztus 7. és 1947. szeptember 1. között mint alkalmi munkás dolgozott, 1948. szeptember 16. és október 15. között végrehajtó volt, 1949. május 15. és október 1. között a Trieszti Biztosító Intézetben üzletszerző, 1960. május 6. és 1951. január 22. között pedig a Távvezetéképítő Nemzeti Vállalat gépkocsivezetője, illetve oszlopszerelője volt. 1955-ban Kecskeméten, a Mélyépítő Vállalatnál, 1956-ban pedig a MESZÖV Nagykereskedelmi Vállalatnál alkalmazták. 1958. március 31-én „mint politikailag megbízhatatlant” megfosztották rendfokozatától. Kecskeméten hunyt el 1966. május 18-án.

(Források:  *Babucs Zoltán - Maruzs Roland - Szabó Péter: „Légy győzelmek tanúja...” - A kecskeméti „Zrínyi Miklós” 7. honvéd gyalogezred a második világháborúban  *hatarvadasz.hu)