1931. március 30-án a Békés megyei Kunágotán született Szokolay Sándor Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész.

Műkedvelő muzsikus család gyermeke volt, nagyapja és édesapja is több hangszeren játszott, s kórust is alapított. Érzékeny, mélyen vallásos édesanyja hatására pap vagy hittérítő szeretett volna lenni, de érdeklődött az irodalom iránt is, szüleinek személyes ismerőse volt Szabó Lőrinc.

1947-től járt a Gulyás György karnagy-pedagógus vezette, legendás békéstarhosi zeneiskolába. Az itt töltött évek egész életét meghatározták, itt ismerkedett meg Bartók és Kodály népzenében gyökerező zenei világával. Tanulmányait Szabó Ferencnél és Farkas Ferencnél folytatta a Zeneakadémián, ahol 1957-ben kapott diplomát.

Szokolay Sándor dolgozott a Magyar Rádió és a Magyar Televízió zenei szerkesztőjeként, 1959-től 1994-es nyugdíjba vonulásáig a Zeneakadémia zeneszerzéstanára, majd haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa volt. Több mint húsz társadalmi szervezet - köztük a Magyar Kodály Társaság és a Magyar Zenei Kamara - munkáját segítette, előbbinek 1978-tól elnöke volt. 1992-től részt vett a Magyar Művészeti Akadémia tevékenységében. 1994-ben - elsősorban egészségügyi okokból, s hogy csak az alkotásnak éljen – Sopronba költözött.

Szokolay Sándor zeneszerző Kürthi Éva énekesnővel próbál
(Budapest, 1962. április 14. - MTI Fotó: Molnár Edit)

 

Első, teljes egészében vállalható szerzeményének az Ady nyomán született, 1958-ban bemutatott A tűz márciusa című oratóriumot tekintette. 1962-ben kezdett a García Lorca drámája által ihletett Vérnász megírásába, első operáján három évig dolgozott. A magyar operamuzsika egyik megújítójának tartott zeneszerző az 1968-ban bemutatott Hamlet komponálása közben negyvenszer nézte meg Laurence Olivier filmjét. A Sámson (1973) című operája Németh László műve nyomán született (az író-polihisztor, akit Kodály mellett művelődési példaképének tekintett, szegény diák korában anyagilag is támogatta őt). Az Ecce homo című passióopera (1984) alapja az Akinek meg kell halnia című Kazantzakisz-regény volt. Weöres Sándor bábjátékának szövegére készítette el Csalóka Péter című gyermekoperáját (1985). Misztériumoperát szentelt Szent Margitnak (1995), A bölcs Náthán (1994) Lessing, a Szávitri (1999) Illés Endre műve nyomán született.

Több mint hatszáz művet komponált, ezek között találhatók szimfóniák, oratorikus művek, kórusművek, versenyművek, szólószonáták, dalok. Egyik legutolsó alkotása a Széchenyi István halálának 150. évfordulójára komponált, 2010-ben bemutatott Organum Hungarorum című kantáta volt.

Munkásságát számos díjjal ismerték el. Kétszer is megkapta az Erkel Ferenc-díjat (1960, 1965), 1966-ban a Kossuth-díjat. 1976-ban lett érdemes művész, 1986-ban kiváló művész. A Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjat 1987-ben és 2001-ben, a Magyar Művészetért díjat 1993-ban, a Magyar Örökség-díjat 1998-ban, a Kodály-díjat 1999-ben, a Corvin-láncot 2001-ben adományozták számára. 2008-ban Prima-díjjal, 2011-ben Artisjus-díjjal tüntették ki.

Szokolay Sándor nyolcvanharmadik életévében, 2013. december 8-án hunyt el soproni otthonában. Domborművét a zene világnapján, 2015. október 1-jén avatták fel a Soproni Evangélikus Temetőben.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)