A nemcsak informatikusként, hanem játékszakértőként is hírnevet szerző, 85 évvel ezelőtt született Szentiványi Tiborra emlékeznek november 5-én Budapesten. A játékokkal kapcsolatos ügyeket felkaroló és magas szinten képviselő Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban Szentiványi 85 címmel az ünnepelt rendkívül gazdag játékgyűjteményéből egy 85 tárgyból álló kiállítás nyílik meg. A különleges tárlatot a hírös város művészei és művészetpártolói körében szakmai felkészültsége, sajátos humora és játékossága miatt komoly tiszteletnek örvendő dr. Kriston Vízi József etnográfus, a Kecskeméti Katona József Múzeum kommunikációs munkatársa, Pro Ludo-díjas játékkutató nyitja meg.

Szentiványi Tibor villamosmérnök, művelődéstörténész, játékszakértő, a Magyar Játék Társaság alapító elnöke 85 éve, 1931. július 2-án Budapesten született. 1958-ban szerezte meg villamosmérnöki oklevelét. Egyetemi tanulmányai alatt demonstrátor volt a Matematika Tanszéken, majd az Irodagép Kísérleti Vállalatnál dolgozott. A diploma megszerzése után az MTA Kibernetikai Kutatócsoportjában részt vett az első hazai elektronikus számítógép, az M-3 létrehozásában, a mágnesdob, majd a mágnesszalag illesztésével. 1963-tól a KGM Számítóközpontjának műszaki vezetőjeként dolgozott. 1965-ben az Információ-feldolgozó Laboratórium (INFELOR) alapító tagja, főmérnöke, majd tudományos tanácsadója volt. 1991-től 1997-ig a MATÁV-nál a vezetés tanácsadójaként foglalkoztatták.

1968-ban egyik alapítója volt a Neumann János Számítógéptudományi Társaságnak, a választmány tagja, 1992-ig szakosztály vezetője volt. 1967-ben a londoni ICL cégnél dolgozott, 1975-ben Luxemburgban vendégkutató, 1986 és 2005 között az International Council for Computer Communication (Washington, D.C.) tagja volt. Szakmai munkásságát több díjjal ismerték el. Elismert játékszakértő volt. 2000-ben ő alapította a "Pro Ludo" díjat, melyet 2001 óta minden év júniusában ítélnek oda a hazai játékkultúra kiemelkedő személyiségeinek.

Szentiványi Tibor nemcsak tevékeny informatikus volt. Szenvedélyesen szerette a játékot, különösen a képességfejlesztő, logikai játékokat, amelyeket gyűjtött is. Szerepet vállalt a Rubik-kocka nemzetközi megismertetésében, egyik fő szervezője volt az első Rubik-kocka világbajnokságnak, létrehozta többek között a Logikai Játékosok Klubját és a Pro Ludo-díjat. Ez utóbbi elismerést 2001 óta minden év júniusában ítélnek oda a hazai játékkultúra kiemelkedő személyiségeinek.

Szentiványi Tibor Kecskeméthez is szorosan kötődött. 1982-ben Játékmúzeum Magyarországon címmel a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhelyt bemutató összeállítást tett közzé az országos sajtóban. 1987-ben az Erdei Ferenc Művelődési Központban aktívan részt vett a Kiss Áron Magyar Játék Társaság alapításában, az indulástól jó néhány éven át a szervezet elnöki teendőit is ellátta. 1989 márciusában, a Kecskeméti Tavaszi Napok keretében megtartott szakmai rendezvényen is - melynek résztvevői a játékfejlesztés, -gyártás és -forgalmazás eredményeivel, gondjaival és terveivel foglalkoztak - ő vállalta a házigazda szerepkörét. Feladata nem volt egyszerű, a Petőfi Népe újságírója meg is említette, hogy „a gyakorta óhatatlanul is indulätos hozzászólásokban gazdag vitát Szentiványi Tibor, a társaság elnöke nagy rutinnal vezette és foglalta össze.”

A játékkutatók ma is legfontosabb úttörőik közé sorolják Szentiványi Tibort. Születése 85. évfordulóján, 2016. július 2-án a játékokkal kapcsolatos ügyeket felkaroló és magas szinten képviselő Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban tartottak kerekasztal-beszélgetést a tiszteletére, míg november 5-én ugyanott Szentiványi 85 címmel a kiváló játékszakértő rendkívül gazdag játékgyűjteményéből egy 85 tárgyból álló kiállítás nyílik meg. A különleges tárlatot a hírös város művészei és művészetpártolói körében szakmai felkészültsége, sajátos humora és játékossága miatt komoly tiszteletnek örvendő dr. Kriston Vízi József etnográfus, a Kecskeméti Katona József Múzeum kommunkációs munkatársa, Pro Ludo-díjas játékkutató nyitja meg.

A Hírös Naptár kérésére Szentiványi Tiborra dr. Kriston Vízi József így emlékezett vissza: „Tibort személyesen Óbudán ismertem meg a legendás Selyemgombolyítóban, ahol Zelnik »gombolyította« néhányad magával a kultúrakutatás hazai, addig (és azóta is oly annyira) összekuszálódott emberi és szakmai szálait. Ez nem sokkal a Szórakaténusz (35 évvel ezelőtti!) megnyitása után volt, s ahol például az is felvetődött, hogy a »kecskeméti példa« nyomán talán nem sokára Budapesten is létrejön a játékok és a játszás állandó műhelye. Ha ebből – sajnos – azóta sem lett kézzelfogható valóság, de a MELEDA Klub, majd a Magyar Játék Társasággá szerveződött országos közösség fővárosi tagjai vagy az éppen átutazó kelet-nyugati játékmesterek találkozóhelyét hozta létre, majd terebélyesítette ki a jeles előd: Kiss Áron (1845-1908) egykori »Paedagogium«-ának letéteményes budai intézetében. (Tibor volt egyébiránt a Szórakaténusz névadó atyja is, bár sokan szívesen vállalták maguknak ezt a tettet… ) Most, amikor ez év tavaszán a Kecskeméten létrehozott közép-európai játékközpont épületének megálmodójától, Kerényi Józseftől búcsúztunk, néhány nappal ezelőtt a Szórakaténusz küldetését megalapozó Bánszky Pálra emlékeztünk, e napokban eljött az ideje annak is, hogy a játék és játszás ügyének europeér képviselője, a humán területen szöszmötölők sebességét túlszárnyaló furfangos elme több mint ezer darabos világ-játékgyűjteményét létrehozó, fizikai valójában ugyan már távol lévő, de nap mint nap velünk lévő Szentiványi Tiborra emlékezzünk, Óbudán. Ősz vége van, hűvösre váltott – de játékra fordult ismét az Idő!” (Szentiványi Tiborról bővebben Kriston Vízi József a Kő, papír, olló címmel 2014-ben megjelent 21. sz. eleji játékírások gyűjteményében írt, a kötet a Libri könyvesboltokban még beszerezhető.)

Szentiványi Tiborhoz, a legendás emlékű játéktudóshoz és Rubik Ernő feltalálóhoz, játéktervezőhöz főződő kapcsolatát a kecskeméti születésű Kossuth- és Prima-díjas grafikusművész, animációs filmrendező, Orosz István ekként örökítette meg: „Úgy kezdődött a történet, hogy diplomamunkám egy darabját, az Iparművészeti Főiskolán ki is nyomtatott »bogárábécét« Ernő magával vitte Japánba, és neki ajándékozta a Museum of Fun címmel rendezett kiállítás direktorának, Itsuo Sakane úrnak. Valamikor a nyolcvanas évek elején járhatott Ernő Tokióban; a múzeum, a katalógus szerint, 1984-ben nyílt. A megnyitón ott járt a másik nagy világcsavargó, Tibor, és hazatérve elhatározta, fölkutat, mint a tárlat második magyar résztvevőjét (az első persze Ernő volt a Kockájával), ami nem lehetett könnyű, mert akkoriban még telefonunk sem volt. Nyilván mindenki másnak beletört volna a bicskája az ilyesmibe, de Tibornak, aki az angol királynővel is levelezésben állt és büszke volt rá, hogy kapcsolatai révén három lépésből bárkit elér a földgolyón, az ilyesmi meg se kottyant.


Később, mikor már barátok lettünk, gyakran meglátogattam egy számítástechnikával foglalkozó vállalat elegáns irodaházában. Úgy jártam oda, mint a l’art pour l’art elefántcsonttornyába, hogy megmutassam új munkáimat, de főleg azért, hogy az általa előkészített meglepetés-műveket megcsodáljam. Hatalmas gyűjteménye volt, de csak apránként adagolta. Jóindulatú türelemmel várta meg, amíg sikerül megfejtenem egy enigmatikus mű második vagy harmadik jelentését, s olykor apró, szellemes segítségekkel próbált meg rávezetni a megoldásra, vagy éppen összezavarni, mikor milyen kedvében találtam.”

(Források:  *História - Tudósnaptár  *Képes Gábor: Az M-3-tól a játékkutatásig: Szentiványi Tibor  *utisz-utisz.blogspot.hu )