1940. augusztus 21-én Budapesten született Szemerédi Endre Abel- és Széchenyi-díjas matematikus, egyetemi tanár. Középiskolai tanulmányait követően szülői ösztökélésre orvosi egyetemre jelentkezett, de még az első félévet sem fejezte be. A Finommechanikai Vállalatnál helyezkedett el segédmunkásként, majd egy barátja tanácsára jelentkezett az ELTE-re. A természettudományi karon folytatta matematikai tanulmányait, Turán Pál és Erdős Pál voltak a mesterei. 1965-ben végzett, majd 1967-től Moszkvában töltötte kandidátusi időszakát és diszkrét matematikából írta disszertációját. (A diszkrét szó matematikai értelemben a folytonosság hiányára, az elkülönült részekből álló felépítésre utal.) 1970-ben Moszkvában védte meg kandidátusi, később Budapesten akadémiai doktori értekezését.

Hazatérése után a Magyar Tudományos Akadémia Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének tudományos munkatársaként, majd főmunkatársaként, tudományos tanácsadójaként dolgozott, később kutatóprofesszori megbízásokat kapott. Az 1980-as évektől több amerikai egyetemen volt vendégkutató és vendégprofesszor. 1990-ben a Rutgers Egyetem számítógép-tudományi tanszékén kapott egyetemi tanári megbízást. 1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1987-ben rendes tagja lett. Az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának is tagja. A gráfelmélet egyik legismertebb szakértője, nemzetközi tudományos elismertséget szerzett kombinatorikai, számelméleti és algoritmuselméleti kutatásaival.

Nemzetközi hírnevét az Acta Arithmetica című szakfolyóiratban 1975-ben, harmincöt éves korában közzétett cikke alapozta meg, amelyben egy évtizedek óta megoldatlan matematikai problémát oldott meg. Erdős Pál és Turán Pál 1936-ban fogalmazták meg azt a sejtést, hogy az egész számok bármely pozitív sűrűségű sorozata tartalmaz egy akármilyen hosszú számtani sorozatot. Szemerédi megoldása a nemzetközi szakmai berkekben „magyar tudománynak” is nevezett kombinatorika egyik alapvető tételévé vált, de alkalmazzák a számelméletben és a számítástudományban is. Felismerte, hogy minden gráf felbontható véletlenszerű részekre, ezek száma pedig pusztán attól függ, hogy milyen pontossággal követelik meg a véletlenszerűséget.

Az Acta Mathematica, a Studia Mathematicarum, a Combinatorica és a Discrete Mathematics szerkesztőbizottságának tagja. 1979-ben Akadémiai Díjban, 2008-ban Rolf Schock-díjban részesült. Ugyanebben az évben nyerte el a Leroy P. Steele-díjat a „Nagyhatású hozzájárulás a matematikai kutatáshoz” kategóriában. A díj indoklása szerint 1975-ben megjelent tanulmánya „a kombinatorika valódi mesterműve, amely olyan új ötleteket és eszközöket tartalmaz, amelyek hatása messze túlmutat a szóban forgó nehéz probléma eldöntésén”.

2012-ben Széchenyi-díjat kapott a matematika több területén, a számelméleten, a kombinatorikán és az elméleti számítógép-tudományon átívelő, nemzetközi mércével mérve is kivételes jelentőségű tudományos és kutatói munkásságáért, példaértékű életpályája elismeréseként. Szintén 2012-ben kapta meg a Norvég Tudományos Akadémia Abel-díját, amelyet a matematika Nobel-díjának szokás nevezni. Az alapvető matematikai problémák megoldását, új technikák és alaptételek kidolgozását, új kutatási területek megalapozását jutalmazó nemzetközi elismerés 6 millió norvég korona pénzjutalommal járt. Az indoklás szerint Szemerédi Endre a diszkrét matematikához és az elméleti számítógép-tudományhoz való hozzájárulásáért, valamint az additív számelmélet és az ergodikus elmélet területén kifejtett munkásságáért kapta a díjat.


„Nagy öröm és nagy megtiszteltetés az Abel-díj, de úgy tekintem, hogy ez az elismerés nem feltétlenül nekem szól, hanem a diszkrét matematikának, azon belül is a magyar diszkrét matematikának és általában a hazai matematikának, valamint azoknak a matematikusoknak, akik hasonló területen dolgoztak” – hangsúlyozta Szemerédi Endre az Abel-díj kapcsán. Azzal kapcsolatban, hogy az Abel-díj hol van a magyar matematikus által elnyert rangos elismerések sorában, Szemerédi Endre kiemelte: „az Abel-díjat matematikai Nobel-díjként reklámozzák. Mindig, ha valaki a matematikusok közül valamilyen díjat kap, azt Nobel-díjnak hívja. Én nem hívnám annak.” Hozzátette: a Leroy P. Steele-díjnak, amelyet 2008-ban nyert el, legalább ekkora a rangja, csak „nincs annyira reklámozva”. Mint a matematikus elmondta, évente kilenc hónapot tölt Magyarországon és három hónapot az Egyesült Államokban, és még néhány évig folytatja a kétlaki életet. „Azért magyarnak tekintem magamat” – hangoztatta Szemerédi Endre.

2012 novemberében az Amerikai Magyar Alapítvány George Washington-díjára érdemesítették, és a Prima Primissima Díjat is ebben az évben vehette át. 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét.

(Források:  *MTI)