1945. augusztus 22-én Kecskeméten született Szappanos István nyugalmazott főiskolai tanár, festőművész. Tanulmányait Szegeden végezte, a Tanárképző Főiskolán, ahol Fischer Ernő, Vinkler László és Cs. Patay Mihály voltak a mesterei. Az 1970-es évek elején  a Képzőművészeti Főiskola posztgraduális képzésén is részt vett. 1969-től a Kodály Iskolában tanított. 1975 és 2008 között a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola (2000 óta KEFO Tanítóképző Főiskolai Kar) vizuális tanszékének tanára volt, 1977-től 2000-ig a tanszékvezetői feladatokat is ellátta. A kezdetektől résztvevője a város és a megye képzőművészeti életének, évtizedekig vezette a Fényes Adolf képzőművészeti szakkört. Közel harminc önálló kiállítása volt, többek között Kecskeméten, Budapesten, Baján, Kecelen, Nagoyában (Japán), St. Pöltenben (Ausztria), Urawában (Japán) és Heiringben (Dánia). Számtalan csoportos kiállításon is szerepelt itthon és külföldön. Műveit több hazai és külföldi múzeum és gyűjtemény őrzi. Műveiről számos alkalommal jelent meg méltatás a Petőfi Népében, illetve 1972-ben az Ernst Múzeumban rendezett megyei kiállítás kapcsán a Művészet című folyóiratban. „Szeretem a hajnalok, kora esték párába merülő szépségét a hegyekben, a búzatáblák fölött, a vízpartok közelében. Ezek megörökítésére az akvarelljeimhez és pasztellkrétáimhoz vonzódom. [...] Festészetem természetelvű, melyben döntő szerepet kapnak az élményeimből kiírt belső képek. Ha dolgozom, megmagyarázhatatlanul lendül a kezem az íves, hajlékony képi szerkezet irányába.  [...] Érzelmeim mindig színekbe transzponálom, hiszem, hogy az általam megélt forma- és színélmények másoknak is örömet jelentenek. Műveimben a zeneiséget és a belső fényt keresem. A szép hangzás a színek tisztaságában rejlik.”

1975 és 1985 között többször írt cikkeket az Óvodapedagógiai Nyári Egyetem kiadványába és a Rajztanítás című folyóiratba. A 80-as évek derekán oktatófilmeket is készített. Részt vett az új óvodai program kidolgozásában, és az Óvodai Nevelési Program összeállításában. Vizuális pedagógiai módszertanról írott könyvét, jegyzeteit ma is használják a főiskolai oktatásban. Tanítványai néhány évvel ezelőtt így emlékeztek meg róla: „Pista bácsi maga a szeretet. Mindig adni akar: szakmai tudást, emberi tartást, vidámságot, örömöt. Nemcsak gyerekként voltam a tanítványa, hanem folyamatosan annak tartom magam: amikor dolgozom és amikor átadom, amit tudok, akkor Pista bácsi szemlélete bukkan elő. Rávezetett bennünket arra, hogy alkotás és tanítás összetartozik.” (Bruncsák András művésztanár); „Számomra Pista bácsi volt és marad a nagybetűs Pedagógus. Sokan köszönhetünk neki jóval többet, mint azt ő gondolná. Amikor sokak kínos gyorsasággal értelmezték át saját értékrendszerüket, Pista bácsinak erre nem volt szüksége. Az ő értékrendszere szilárd és következetes maradt: a gyermekek, tanítványok szeretete és a művészetbe vetett hit.” (Bán János író, újságíró); „Az ének-zeneiben tanított bennünket: Ő volt a Pista bácsi, mi meg rajongtunk érte. Beatles-lemezeket hozott a szakkörbe, ami akkor őrületes dolog volt. Észre sem vettük, és megtanított az alapokra, orientált és menedzselt bennünket. Mi pedig szépen tejesítettünk, mert Pista bácsi képes rá, hogy olyan érdeklődést váltson ki a gyerekekből, ami egész életükben elkíséri őket.” (Farkas Antal Jama fotográfus).

Szappanos István munkásságát számos elismeréssel jutalmazták: Megyei Pedagógus Tárlatok nívódíja (1969, 1979), Székely Bertalan-díj (1986), Magyar Felsőoktatásért Díj (1994), Comenius-érem (1998), A Bükk szépsége országos tárlat I. díja (1998), Katona József-díj (1999), Bács-Kiskun Megyei Prima Díj jelöltje (2008). Magas színvonalú munkájáért Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől 2015. augusztus 19-én, a Pesti Vigadóban a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át.

(Források:  *Katona József Könyvtár  *Ki Kicsoda Kecskeméten  *Petőfi Népe, 2005  *Rákász Judit: Babérkoszorús 60. születésnap)