1856. május 6-án született Robert Peary amerikai sarkkutató, aki elsőként érte el az Északi-sarkot.

A pennsylvaniai születésű, mérnökként diplomázó ifjú, kis kitérő után az amerikai haditengerészetnél kezdett dolgozni. Először Floridában épített hidakat, s eközben olyan leleményességről tett tanúságot, hogy hamarosan a soha meg nem épült Nicaragua-csatorna munkálataira vezényelték. Peary képzeletét azonban nem a trópusi dzsungel, hanem a még felfedezetlen sarkvidék foglalkoztatta. Szabadságolta hát magát, és 1886-ban nekivágott a végtelen grönlandi hómezőnek, ahol 161 kilométert tett meg, többet, mint addig bárki. 1887-ben még egyszer Nicaraguába küldték, itt ismerkedett össze a fekete Matthew Hensonnal, aki később minden vállalkozására elkísérte. Peary 1888-ban megnősült, de kis túlzással még nászútra is a sarkvidékre vitte ifjú hitvesét. Feleségét megragadta a fura romantika, mert ezután több expedícióra is elkísérte, sőt első gyermeküknek is a végtelen hómezőn adott életet.

1891-től feltárta Grönland belső területeit, s megállapította, hogy nem kontinens, hanem sziget, emlékére Grönland legészakibb részét (amelyet érdekes módon alig borít jégtakaró) Peary-földnek nevezik. Kutatásai közben fölfedezte a ma ismert legnagyobb, kilenc tonnás meteoritot, amely jelenleg New Yorkban látható. Útjai során sokat tanult a helyi eszkimóktól, miközben szó szerint egyre közelebb jutott céljához, az Északi-sarkhoz. 1905-ben a kanadai Ellesmere szigetről indulva az északi szélesség 87. fokáig hatolt előre, de itt a zord időjárás miatt vissza kellett fordulnia.

TÁMOGATÓINK

   

Utolsó expedíciója 1908. június 6-án hajózott ki New Yorkból, majd szeptemberben elérte a jéghatárt. Az áttelelés után 1909 februárjában indult nyolc társával, 17 eszkimó, 19 szán és 133 kutya kíséretében a pólus felé. Társai meghatározott időközönként visszafordultak, mígnem az utolsó szakaszt csak Peary és Henson tette meg. Állítása szerint 1909. április 6-án - a világon elsőként - elérte az Északi-sarkot, ahol kitűzték az amerikai zászlót, méréseket végeztek, majd harminc óra elteltével visszaindultak. Peary teljesítményének elismeréséül 1911-ben a kongresszus törvényben fejezte ki a nemzet köszönetét, és ellentengernagyi rangot szavaztak meg neki. A megrokkant egészségű felfedező ezután a repülőgépekkel kezdett foglalkozni. Az elsők között szorgalmazta a haditengerészet légi erejének kifejlesztését. 1917-ben vérszegénységet fedeztek fel nála, emlékiratainak megírása után 1920. február 20-án halt meg washingtoni otthonában.

Az Északi-sark felfedezésének dicsőségéért azonban még életében ádáz harc indult meg. Peary a végtelen jégsivatagból felbukkanva csak 1909. szeptember 6-án küldhette el táviratát: "Csillag-sávos lobogó leng az Északi sarkon - Peary." Legnagyobb megdöbbenésére azonban volt munkatársa, Frederick Albert Cook öt nappal korábban már világgá röpítette ugyanezt a hírt, ráadásul Cook azt állította, hogy már egy évvel korábban, 1908. április 21-én megjárta a sarkot. Végül a szakértők és a közvélemény is Pearynek adtak igazat. Diadala azután lett teljes, hogy Cook eszkimó kísérői bevallották: az expedíció még a pólus előtt megállt, a bizonyítékul használt képek a céltól messzire készültek. Cookot csalás miatt perbe fogták és bebörtönözték, csak 1929-ben szabadult.

A nyolcvanas évektől jóval súlyosabb kétségek merültek fel: a feljegyzéseket vizsgálva egyre valószínűbb, hogy Peary nem érte el a sarkot, mintegy 30 kilométerrel tévedett. Védelmezői szerint a kor műszereivel nem is lehetett képes helyzetének hiteles megállapítására, jóhiszeműen vallhatta, hogy az Északi-sarkon járt. Ha pedig mégsem így történt, akkor a dicsőség Joseph Fletchert illeti: ő ugyanis 1952-ben az amerikai légierő C-47-es típusú repülőgépével valóban és bizonyítottan leszállt a földrajzilag pontosan meghatározott Északi-sarkon; repülőgéppel mindenképpen ő volt ott az első.

(Forrás:  *MTVA Sajtó- és Fotóarchívum)