75 éves Plácido Domingo spanyol operaénekes, karmester, operaigazgató, korunk egyik legnagyobb tenorja, akit a szaksajtó az “opera királyaként” ünnepel. A spanyol művész február 6-án első alkalommal énekel a Magyar Állami Operaházban, a Shakespeare-bálon.

Madridban született 1941. január 21-én, de Mexikóban nőtt fel. Egy Tosca-lemez keltette fel érdeklődését az opera iránt, húgával az egészet megtanulták, és egymásnak énekelték a szerepeket.  Húszévesen énekelte első főszerepét, pályája azóta töretlenül ível felfelé. 1968-ban mutatkozott be a New York-i Metropolitan Operában, ahol 1999-ben Enrico Caruso rekordját megdöntve tizennyolcadszor énekelt évadnyitó előadáson főszerepet. A milánói Scalában 1969-ben debütált Verdi Ernani című operájában, és abban az évben a Veronai Arénában is ő énekelte Puccini Turandot című operájának főszerepét, az arénában 1999 és 2009 között ő vezényelte a Carmen-előadásokat.

A londoni Királyi Operaházban, a Covent Gardenben Puccini Tosca című operájában 1971-ben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon 1975-ben Verdi Don Carlos című operájának címszerepében énekelt először a Herbert von Karajan rendezte és vezényelte előadásban, a bayreuthi fesztiválon 1992-ben mutatkozott be a közönségnek Wagner Parsifaljának címszerepében. Nevéhez több rekord is fűződik: eddig több mint 140 szerepet énekelt el, többet, mint bármely másik tenor. Bécsben 1991. június 30-án az Otello előadása után 80 percig ünnepelték, és 101 alkalommal hívták a függöny elé. 1992-ben 117 országban több százmillió tévénéző láthatta Puccini Toscájának római előadásában, ez volt az első alkalom, hogy egy egész operát a cselekmény szerinti helyszíneken és időpontokban adtak elő.

17 évesen Mexikóban

 

Fellépett a világ összes jelentős operaházában, 1967 óta több mint száz lemezt készített, operafelvételeit kilencszer tüntették ki Grammy-díjjal. Mexikóban töltött gyerekkora magyarázza elkötelezettségét a latin-amerikai népzene, a könnyedebb műfajok iránt: szívesen énekel operettet, musicalt, sőt kirándult a pop műfajba is. Néhány éve a kanadai Céline Dionnal énekelte fel a My Heart Will Go On című slágert a Titanic című film új, 3D-s változatában, 2012-ben Songs címmel könnyűzenei albumot készített. 1990-ben az olaszországi labdarúgó világbajnokság záró hangversenyén lépett fel először a másik két tenorsztár, José Carreras és Luciano Pavarotti társaságában. A tomboló siker hatására együttműködésük állandósult, a “három tenor” az egész világot körbeutazta produkciójával (Magyarországon a két spanyol lépett fel Diana Ross-szal és Rost Andreával 1996 nyarán.)

1973 óta vezényel, sőt rendez is. Egy néhány évvel ezelőtti nyilatkozata szerint több mint 3700 alkalommal lépett énekesként színpadra, és ötszázszor karmesterként. 1993 óta szervezi az Operalia énekversenyt a fiatal tehetségek felkarolására (2009-ben a helyszín Pécs és Budapest volt), s az ő kezdeményezésére tartanak újévi koncerteket Madridban. 2006-ban a németországi labdarúgó világbajnokság, 2008-ban a pekingi olimpia záróünnepségén varázsolta el a közönséget, 2012-ben a londoni olimpiához kapcsolódó kulturális fesztivál keretei között a Wembley Stadionban előadott Turandot című Puccini-opera zenei igazgatója volt. 2014-ben nagyszabású koncertet adott Brazíliában a foci vb fináléja előtt két nappal.

 

1979-ben Argentínában

Szerepel reklámokban, neveztek el róla vonatot, repülőt, rózsát, s bélyeg is jelent meg arcképével. New Yorkban egy étterem tulajdonosa, a Forma 1-es autófutamok és a Real Madrid rajongója (2011-ben a klub tiszteletbeli tagja lett), és jótékonysági tevékenységéről is ismert. Önéletrajza 1983-ban jelent meg Első negyven évem címmel. 2012-ig a washingtoni Nemzeti Opera igazgatója volt. 2001 óta a Los Angeles-i Operaház művészeti vezetője, 2003 óta főigazgatója, utóbbi tisztségét 2018-ig hosszabbították meg. Különleges adottságai révén bel canto, lírai és hőstenor szerepeket egyaránt kiválóan énekel. Az utóbbi időben áttért a bariton szerepekre, e drasztikus lépés megítélése a szaksajtóban vegyes. Magyarországon először több mint három évtizede énekelt a Toscában, legutóbbi magyarországi színházi fellépése 1987-ben volt, s több alkalommal adott koncertet Pécsett.

Számos elismerése között 2005-ben átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2012-ben pedig Pécs kulturális nagydíját. 2011-ben a hanglemezkiadók világszövetsége (IFPI) elnökének választották meg, s ő az európai örökségvédelmi szervezeteket tömörítő Europa Nostra elnöke. Megkapta a legrangosabb amerikai művészeti kitüntetést, a Kennedy Központ díját, a francia Becsületrend parancsnoki keresztjét, a spanyol Asztúria hercege díjat, az amerikai Elnöki Szabadságérem birtokosa, a brit birodalom tiszteletbeli lovagja, s csillaga díszíti a Hírességek Sétányát Los Angelesben. 2009-ben elsőként kapta meg a Birgit Nilsson-díjat, 2012-ben személyében első alkalommal ítélték oda énekesnek a rangos izraeli Wolf-díjat a művészeti kategóriában, s az UNESCO jószolgálati nagykövetévé nevezték ki. 2013-ban életművéért átvette a londoni City kitüntetését, a tiszteletbeli szabad polgár címet, s megkapta a művészet Nobel-díjának nevezett japán elismerést, a Praemium Imperiale-díjat.

 

Bár az utóbbi években több betegséggel is küzdött – 2010-ben rákbetegsége miatt operálták, 2013-ban tüdőembóliával került kórházba, tavaly újabb műtétet hajtottak végre rajta -, a színpaddal és az énekléssel nem szakított. A ma élő egyik legnagyobb operaművész február 6-i budapesti Operaházbeli műsorának első részében Verdi-áriákat ad elő, a másodikban pedig a magyar közönségnek “személyes” ajándékot nyújt át, és zarzuelát (spanyol drámai daljáték prózai betétekkel) énekel.