
értékőrző helytörténeti weblap - Kecskemét	2024. november 23.

PARTNEREINK

Paládi-Kovács Attila etnográfus1940. szeptember 14.

1940. szeptember 14-én Ózdon született Paládi-Kovács Attila Széchenyi-díjas etnográfus, az MTA rendes tagja, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének professor emeritusa, az ELTE BTK Tárgyi Néprajzi Tanszékének korábbi vezetője.

„Ózdon születtem és nevelkedtem 18 éves koromig. Egész rokonságunk, környezetünk fizikai munkából élt; többségük a vasgyárban dolgozott. Apám hengerész volt a Finomhengerműben, az ún. »abroncs soron«, onnan ment nyugdíjba. Családunk életrendje az ő három műszakos munkarendjéhez igazodott. Az 1950-es években az egykeresős munkáscsaládok nehezen tudtak megélni, fiaikat korán munkára fogták. A többség ipari tanulónak ment, szakmát tanult. Az ő sorsuk várt rám is. Osztályfőnököm többszöri látogatásának és rábeszélésének köszönhetem, hogy engem végül gimnáziumba írattak.

Az ózdi József Attila Gimnáziumban kiváló tanári kar működött akkoriban. Nemcsak az órákon, de a szakkörökben, a színjátszó körben, a szertárakban, az iskolai könyvtárban, a kirándulásokon is foglalkoztak velünk, nyitogatták szemünket a világra. A humán tárgyakat nagyon szerettem, szinte tanulás nélkül ragadtak rám. Szerettem a biológiát, kedvvel tanultam a trigonometriát és az ábrázoló geometriát is. Végül mégis történelem-földrajz szakra jelentkeztem a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemre, 1958-ban. Rövidesen a néprajzot is felvettem harmadik szaknak, s mire elvégeztem az egyetemet, az lett a fő szakom.

Gyermekségem óta meghitt barátság fűz a térképekhez, földrajz szakos diákként pedig megismerhettem a térképészet alapjait. Etnográfusként gyakran alkalmazom a természetföldrajz, a tájföldrajz, a történeti földrajz eredményeit, s számos munkámhoz csatolok saját szerkesztésű térképvázlatot. Tisztelettel ápolom azt a hagyományt, amit a geográfus képzettségű Jankó János, Bátky Zsigmond, Györffy István, Gunda Béla képviselt a magyar néprajztudományban. Kedves munkám volt a Magyar Néprajzi Atlasz, melynek 126 térképlapját készítettem el. Földrajzi tanulmányaim során szerettem meg a földtörténet tárgyait. A paleontológiától már csak egy ugrásnyira van a fosszilis csontmaradványokkal is foglalkozó antropológia és oszteológia. Az embertan és a néprajz régebben nálunk is szorosabb kapcsolatot tartott fenn, mint manapság. Jankó, Bartucz, Nemeskéri munkái mellett főként Malán Mihálytól szereztem ez irányú ismereteimet. Malán professzor még domaházi terepmunkára is meghívott az egyik nyáron. Az IUAES (International Union of Anthropological and Ethnological Sciences) végrehajtó bizottságának tagjaként aztán 1988-1998 között a fizikai antropológia, a humán biológia sok külföldi kitűnőségével is megismerkedtem.

2013-ban Áder János köztársasági elnöktől a Széchenyi-díjat vehette át

Etnohistóriai, etnokartográfiai érdeklődésem vezetett a történeti statisztikához és a történeti demográfiához. Igyekszem követni eredményeiket, forgatom kiadványaikat, szeretettel foglalkozom a 19. századi statisztikusok műveivel.

A régészettel és a nyelvtörténettel mindennapos kapcsolatban állok. Szerencsémre Tálasi professzor még 1973-ban bevasalta rajtam a magyar nyelvtörténet anyagát. Az agrártörténet, a technikatörténet s a történettudomány megannyi ága a néprajz határterülete, eredményeiket naprakészen kell ismernem. Sokat tanulok a magyar irodalomtörténettől is, de a posztmodern irodalmat és irodalomelméletet nehéz diónak találom."

A magyar néprajztudomány területén végzett iskolateremtő munkásságáért, tudományszervező tevékenységéért, a Magyar néprajz nyolc kötetben című kézikönyv szerkesztőbizottsági elnökeként végzett munkájáért, nemzetközi szinten is kiemelkedő, szintézisteremtő eredményeiért Magyarország köztársasági elnöke 2013-ben Paládi-Kovács Attila számára Széchenyi-díjat adományozott.

(Források: *Magyar Tudomány, 2001 *MTA)