1855. augusztus 17-én hunyt el Obernyik Károly tanár, író, a magyar társadalmi dráma egyik megteremtője. Nyírségi református papi család fia volt, a híresen magas színvonalú debreceni kollégium mindvégig eminens tanulója, aki huszonhárom éves korára már jogi és tanári diplomát szerzett. Kölcsey Ferenc fedezte föl benne a sok mindenre alkalmas tehetséget, így került Csekére, Kölcseyék kúriájába, ahol nevelője lett a nagy költőgondolkodó unokaöccsének, Kölcsey Kálmánnak. De nemcsak nevelő volt, hanem a költő magántitkára is, így nyitva állt előtte a csekei otthon óriási könyvtára, amelyben görög és latin klasszikusoktól a felvilágosodás szerzőin át egészen az akkor legmodernebb romantikus világirodalom minden olvasnivalóját megtalálhatta.

Kölcsey halála után 1838-ban a családdal Pestre költözött, itt megismerkedett Czuczor Gergellyel és Vahot Imrével, s írt a Pesti Divatlapba. Vahotéknál szoros barátságot kötött Petőfivel, aki Obernyik szállásán gyakran szavalta verseit. Tagja lett a Pilvax Kávéház író-publicista baráti körének, a Tízek Társaságának. Közben egy ideig ügyvédkedett is Pesten, de hamar rájött, hogy ehhez semmi kedve. Inkább az irodalomnak élt, és megírta élete legforradalmibb drámáját, a Főúr és pórt. Tanítványa, Kölcsey Kálmán halála után egy időre visszaköltözött Csekére. Ott írt néhány könnyed, nem nagy jelentőségű, de hatásos vígjátékot (Nőtelen férj, Fiatal nagynéne), ezeket sikerrel be is mutatták Pesten. A forradalom hírére ugyan felsietett a fővárosba, de itt megbetegedett, és a szabadságharcot úgyszólván végig betegágyban töltötte. A bukás után épp ezért nem tartozott az üldözöttek közé. 1850-ben újra Pestre költözött, a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának titkára lett.